Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

a nemzet törvénykönyve alapján, azaz valójában a nemzet irányában akarták büntetőjogilag felelőssé tenni a felelősséggel csak uralkodójuknak tartozó kormánytisztviselőket is, ha törvénytelen királyi parancs kibocsátásában kezdeményezés vagy hozzájárulás formájában, illetőleg ily rendelet teljesítésében vállalnak részt. Felelősségüket egyelőre nem politikailag, hanem csupán büntetőjogilag törekedtek kodifikálni. Messzebbre nem mehettek, azaz a kormányfelelősséget elvileg nem deklarálhatták: mert egyrészt a kormányszékek tagjai nem a törvényhozás révén kapták funkcióikat, másrészt a politikai felelősség elvi megállapítása nem is fért volna bele a büntetőtörvénykönyv kereteibe. Tervezetük mégis nagy lépés a kormányfelelősség általános érvényesítése felé', hiszen az elvi felelősség legfőbb gyakorlati konzekvenciájának: a büntetendőségnek kimondását tartalmazza. Hogy Deákék mekkora fontosságot tulajdonítottak az abszolutizmus és a központi hatalom önkénye ily formájú korlátozának, arról árulkodik az a különbség, amely tervezetükben a törvényes rendeletnek egyénileg ellenszegülők és az alkotmányellenes királyi parancsban közreműködők büntetése közt mutatkozik: maximumként az előbbire mindössze 2 esztendei, az utóbbira — ugyanúgy, mint a felségsértésre — életfogytiglani rabságot indítványoznak ! Elaborátumuk szerint hűtlenségnek minősül, súlyának kiemelése végett mégis külön paragrafust kap adónak-segedelemnek és újoncoknak diétán kívül és az 1825/27-i 4. törvénycikk ellenére történő megajánlása, továbbá behajtása és összegyűjtése. Deákék a törvényhozás adó- és újoncmegajánló jogának sérthetetlenségét büntetőjogi eszközzel igyekeznek védelmezni, hogy az a központi hatalom abszolutista és nemzetellenes törekvéseivel szemben még hatásosabb fegyver lehessen a nemzet kezében. Javaslatuk szerint bűntettet követ el mindaz, aki a kormány számára országgyűlési határozat hiányában — illetőleg a diéta nemleges döntése ellenére — törvényhatósági gyűlésen hadiadó, természetbeli vagy pénzsegély, továbbá újoncok szolgáltatását indítványozza, az ilynemű előterjesztést megszavazza, a kivetést és beszedést foganatosítja, az újoncokat befogja, vagy befogatja. Az indítványozás, a felajánlás és a megszavazás akkor is kimeríti a bűnkísérlet fogalmát, tehát megtorlandó, ha végrehajtásra, tehát az adó vagy az újoncok tényleges beszedésére nem került sor, illetőleg ennek megkísérlése eredménytelen maradt. Annak a tisztviselőnek a tette, aki a fenti cselekmények bármelyikét önhatalmúlag, azaz igenlő törvényhatósági végzés nélkül követi el, különlegesen súlyos beszámítás alá esik. Ennek az intézkedésnek az éle elsődlegesen félreérthetetlenül a főispánok, adminisztrátorok, királyi biztosok, azaz a központi hatalom exponensei ellen irányul. Törvényellenes adóztatást és újoncozást rendelő és foganatosító törvényhatóságot — a már behajtottak visszatéríttetése mellett •— a következő diéta, törvényhatósági határozat nélkül eljáró tiszt- vagy tisztségviselőt — tehát főispánt, adminisztrátort is — maga az illetékes törvényhatóság hivatalból vonat közkereset alá. Büntetésük pedig, mivel az alválasztmány felfogása szerint pénz és termény törvénytelen megajánlása és összegyűjtése zsarolással, az újoncozás viszont emberrablással egyenértékű, maximálisan 8, illetőleg 12 évi rabság is lehet. Ráadásul az uralkodó — eltérően a hűtlenség más eseteitől — itt csak a már jogerős ítélettel kiszabott büntetés felét engedheti el, hivatalvesztést azonban egyáltalán nem szüntethet meg. A király kegyelmezési jogának szűkítése, amelyre Deákék általában is törekedtek, ezúttal egyszersmind