Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

1. A büntető-javítórendszeren dolgozó Országos Választmány kiküldetése és összetétele

meg Magyarország börtöneiben, és közülük 48 766-ra, azaz évente mintegy 4876-ra mért az illetékes bíróság fél évnél hosszabb fogságot, vagy éppenséggel halált. Az is igazolódott, amit egyébként mindenki tudott, hogy a hajszálpontosan ugyanazon súlyosságú bűntényért a különböző bíróságok a legeltérőbb büntetéseket szabták ki. A Választmány ellenzéki tagjai közül Pulszky, Bezerédy és Deák különösen komolyan vették feladatukat. A diétát követően mindhárman gondosan kezdték tanulmányozni a kérdéskörrel kapcsolatos és elérhető hazai, valamint külföldi irodalmat. Deák inkább a német szakforrásokba ásta be magát, Bezerédy a francia munkákat is áttekintette; Pulszky viszont nagyobb nyelvismerete folytán a francián kívül be tudta vonni vizsgálódása körébe az angol publikációkat is. Sőt, Pulszky a német államokban 1841-ben tett utazása során Heidelbergben felkereste Karl Joseph Anton Mittermayert, a büntető-jognak Európában akkor talán leghíresebb és liberális professzorát, aki 1848-ban a frankfurti össznémet alkotmányozó nemzetgyűlést előkészítő parlament elnöke lett. Tájékoztatta őt a magyar liberálisoknak a büntetőrendszer átalakítására vonatkozó terveiről, és tanácsokat kért tőle bizonyos kérdések eldöntéséhez. Mittermayer nemcsak tapasztalatait és nézeteit bocsátotta Pulszky rendelkezésére, hanem önként felajánlotta, hogy ha a magyarok lefordítják számára — akár részleteiben is — megformulázott javaslataikat, már menetközben szívesen észrevételezi azokat. Pulszky információiból ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy a magyar ellenzék teljesen eredeti és modern büntetőrendszer kidolgozására készül.