Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

4. A frontok a Választmányban és az elvi kérdések eldöntése

több garanciát tartalmaz nála, hiszen a büntetés kiszabására jogosult bíró, ha a vádlottat az esküdtszék döntésével szemben ártatlannak véli, felfüggesztési joga alapján az egész ügyet új esküdtszék elé terjesztheti. Szembeszálltak a liberálisok azon konzervatív érvekkel is, amelyek szerint az esküdtszék Magyarországon távolról sem járhat oly jótékony eredménnyel, mint például Angliában, mert a nép műveltségi szintje elégtelen ahhoz, hogy esküdtjogot gyakorolhasson, maga az esküdtszék pedig a létező magyar intézményektől merőben idegen. Figyelmeztettek rá. hogy a 13. század Angliájában — amikor az esküdtszék megszületett — a nép még alacsonyabb kultúrfokon állt; Anglia gyarmatain: Máltán és Ceylonon, továbbá Spanyolos Görögországban, ahol pedig a bírói eljárás az esküdtszékekre épül, ma sem áll magasabban, mint Magyarországon. A Választmány, amelyet jó törvénykönyv készítésére küldött ki a diéta, aligha hozhatna oly bírói eljárást javaslatba, amely a magyarországi törvénykezés formáiba ne vinne „valami új elemet" a létező helyett. Az esküdtszék viszont — a liberálisok végkövetkeztetése ez — ..minden bírói eljárásmódoknak legtökéletesebbike", mert „a pártszellem" csak általa küszöbölhető ki; a törvény valódi őrzője, hiszen semmi sem kelt nála a polgárban nagyobb tiszteletet a törvény és megtartása iránt; mellette a polgár a végrehajtó hatalom önkényétől biztosítva érezheti magát. Mivel viszont „a közigazság kiszolgáltatása" és „a polgári szabadság" érdeke olyannyira ajánlják bevezetését, a liberálisok leszögezték, hogy alkalmazásának felhozott problémái már csak azért sem visszakoztatják őket véleményüktől, mert meggyőződésök szerint a nemzet „kisebb mivelödése nehézségeit a qualificatio meghatározásánál kikerülhetik, s készítendő tervökben ezen mostani alkotmányos állásunk szerint megkívánt institutiot egyéb honi törvényeinkkel rokonságba hozhatják." A „végrehajtó hatalom önkényét", „a polgári szabadság" érdekeit emlegették ugyan a vitában a liberálisok, de azt a kapcsolatot, amely köztük és az esküdtszék eszméje közt létezett, nem teljességgel fejtették ki, óvakodtak belemenni az esküdtszék államhatalmi szempontú politikai fontosságának boncolgatásába. Pedig az esküdtszék behozatalával egyik alapvető céljuk az volt, hogy általa, miután terveik szerint valamennyi tényleges vagy vélt bűnügy az esküdtszék elé került volna, az államellenes bűnök megítélését is kivonják az állam kinevezett, fizetett és állandó, következésképpen irányítható bíróságainak hatásköréből ! E törekvés az egyik magyarázata annak a szenvedélyességnek, amellyel a liberálisok az esküdtszék mellett csatáztak. A konzervatívokat viszont, akik átláttak az ellenzék eme szándékán is, nem hódították meg a liberálisok kimondott-kifejtett érvei. Visszaverésükben elsősorban Dessewffy, azután Zsedényi és Mednyánszky vitték a főszerepet. Ök a bírói függetlenség helyett más kiindulópontot választottak. Az esküdtszék elutasításától annak meggátlását remélték, hogy nemtelen is ítélhessen a kiváltságos felett, csak óvakodtak ezt nyersen kimondani. Döntőnek azt a tényt minősítették, hogy az esküdtszék új és ellentétben áll a magyar törvénykezési rendszerrel; ezért nem elég kimutatni, hogy más országokban üdvös, tehát vele is elérhető Magyarországon az igazságszolgáltatás célja, hanem azt kellene bebizonyítani, hogy jobb a hazai létező bírói intézményeknél és mindannál, ami belőlük célszerű módosításokkal kihozható. Szerintük viszont ez nem bizonyítható, mert nem is igaz.