Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

4. A frontok a Választmányban és az elvi kérdések eldöntése

4. A FRONTOK A VÁLASZTMÁNYBAN ÉS AZ ELVI KÉRDÉSEK ELDÖNTÉSE A választmány nyitó-értekezletére, amelyről különféle okokból néhány tag távol maradt, 1841 december 1-én került sor. A pártok már ezen az első ülésen több kérdésben összekülönböztek egymással. Azt még tudomásul vették a liberálisok, hogy a szokás alapján a nádor állítson Majláth György országbíró személyében a Választmány élére elnököt. Ámde a nádor még más döntéseit is közölte írásban az egybegyűltekkel. Nemcsak arról tájékoztatta őket, hogy a kormányhivatalnokká kinevezett és ezért tagságukról lemondó Luka Sándor és Vághy Ferenc helyére az uralkodó hozzájárulásával Szutsits Károlyt, illetőleg Kollárik Istvánt, a házi körülményei miatt ugyancsak felmentését kérő Beöthy Ödön pótlásául Zoltán Jánost hívta meg a póttagok közül, az elhunyt Lánczy Józsefnek, a hétszemélyes tábla bírájának utódjául pedig ugyanezen tábláról Lányi Imrét nevezte ki a Választmányba. Egyszersmind azt is tudomásukra hozta, hogy a kancelláriára átkerült Szögyény László volt nádori ítélőmester helyett, akit egyébként a kormányzat eredetileg a jegyzőkönyv vezetésére szemelt ki. Zárka János személynöki ítélőmester lesz a Választmány tagja, és Zárka egyszersmind a jegyzői tisztet is betölti! A liberálisok hevesen tiltakoztak a nádor döntése ellen. Utaltak ugyan arra is, hogy Zárkát még a Választmányba sem delegálta az országgyűlés, de ezen érvet nem erőltették. Hiszen a főrendek, akiknek Szögyény a választottjuk volt. póttagokat nem rendeltek ki. Márpedig elvileg előfordulhatott, hogy a főrendi megbízottak közül önhibájukon kívül (betegség, halál stb.) esetleg számosan nem vehetnek részt a munkában, ennek folytán pedig a Választmányon belül felbomlik a törvényhozásra jogosult rendek és szervek képviseletének diétailag megszabott aránya, következésképpen az így kiesők nádori helyettesítését éppen a jogszerűség fenntartása követeli meg. Ezért az ellenzékiek nem is Zárka delegálása, hanem jegyzővé nevezése miatt háborogtak. Még a nádor levelének ismerete előtt javasolta nevükben Hertelendy Miksa, hogy a jegyzői posztot választás útján maguk a tagok töltsék be. Az indítványt azonban maga Deák is eredménytelenül támogatta annak hangoztatásával, hogy — ez közvetve Majláth elnöki megbízatásának vitatása is volt — a Választmány autonóm testület, ezért tisztségviselőinek megválasztása önmaga elidegeníthetetlen joga. Zárka kinevezésének hallatán a liberálisok ismételten, ám újra hasztalanul szálltak síkra a jegyzőválasztás szabdsága mellett. A többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen jellegű választmányoknak mindig ítélőmester volt a jegyzőjük: e szokáson a választmányi rendszeren egyébként több lényeges módosítást végrehajtó legutóbbi diéta sem változtatott, az-