Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

3. A pártok előkészületei a választmányi munkára

sére; a kisebbik rossz vállalásával elkerülni a nagyobbat; kompromisszumot kötni az újjal, hogy annak árán tetemes hasznot húzhasson a régi. Feudális és abszolutista érdekek rugalmas és —• közvetettsége folytán — megtévesztő szolgálata ez; képviselőit a liberalizmus előretörése kényszeríti kompromisszumra, ám a koncepció, amely a kényszerű kompromisszum talaján keletkezik, alkalmas lehet a mérsékelt liberálisok kielégítésére, így a radikálisabbak kisebbségbe szorítására, mert a tényleges szándék a reformkészség takarója mögé bújik benne. Bár Dessewffy nézeteit a konzervatívok többsége magáévá tette, osztatlan helyeslésre mégsem találtak az értekezők között: Bezerédy Miklós veszprémi kanonok kifejtette, hogy az egyházi rend nem vonható világi bíróság illetékessége alá, e vonatkozásban tehát elutasítja a törvény előtti egyenlőség elvét. Álláspontjához a nemességet illetően egy-két világi is csatlakozott. Mások a bíráskodás nyilvánosságától viszolyogtak. Némelyek kitartottak az írásbeli eljárás mellett, sőt akadtak, akik megkérdőjelezték a testi fenyítés, illetőleg halálbüntetés elhagyásának célszerűségét. A kifogások, illetőleg aggályok egytől-egyig Dessewffy koncepciójának pozitív elemeit érintették. Az esküdtszék elvetésében egyöntetű volt a résztvevők véleménye, többségük pedig még a békebíróságot is túlzottan radikális intézménynek minősítette. Mivel azonban a zöm számos kérdésben Dessewffy vei tartott, remélhető volt, hogy előterjesztésének haladó részei, mivel ezek számíthattak a liberálisok támogatására is, jórészt választmányi határozatokká lesznek. Végül Majláth javaslatára Mednyánszky Alajos megbízást kapott: a Választmány tárgyalásairól semmiféle sajtóközleményt se engedjenek át cenzorai, nehogy a választmányi tagok a közvélemény nyomása alá kerüljenek, vagy támadások érjék őket állásfoglalásaik miatt.