Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

2. A liberalizmus büntetőjogi nézetei

dó működésre kinevezett, tulajdonképpen tehát hivatásos bírákat nem mindig az igazság feltétlen kiderítésének óhaja vezeti, hiszen tárgyilagosságukat a kinevező közeg akaratának ismerete, a gyorsabb hivatali előrehaladás reménye és számos más körülmény — így a megvesztegethetőség — a vádlott előnyére vagy hátrányára befolyásolhatja. A liberálisok hittek abban, hogy hasonló kísértésnek nincs, vagy csak minimális mértékben van kitéve a ténymegállapító bíróság akkor, ha esetenként és olyan nem-hivatásos, de megszabandó feltételek mellett bíráskodási joggal felruházott állampolgárokból alakul, akik csak meghatározott időre, az adott periódusban előforduló ügyek megítélésére kapnak bírói megbízást, azaz ha a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról esküdtszék (zsűri) dönt állandó bíróság helyett. Az e jellegű bíróság tagjait: az esküdteket a liberálisok szerint nincs mi a valóság eltussolására, a tények meghamisítására csábítsa: függetlenek lévén, követhetik az eljárás során kiformálódó meggyőződésüket, bírói funkciójuk az adott ügyben az ,,igen" vagy a „nem" kimondásával véget ér, sőt általában is szünetel mindaddig, amíg újabb időszakaszban reájuk nem kerül az ítélkezés sora. Határozatukon a másik: a büntetést megállapító bíróság mitsem módosíthat; számára csupán az a feladat marad, hogy a vétkesnek nyilvánított vádlottra kiszabja annak a büntetésnek valamelyik fokozatát, amelyet a törvény az elkövetett cselekmény megtorlásául ír elő. Az esküdtszék eszméjét a liberalizmus — annyi mással együtt — a polgárosult nyugati államok gyakorlatából kölcsönözte. Tapasztalat hiányában nem tudhatta, hogy egy sor tényező, így a sokféle eszközzel rendelkező államhatalom, a társadalmat keresztül-kasul hálózó érdekek szövevénye, a mindenkori tömeghangulat és a félelem az esküdtek állásfoglalását is manipulálhatja. Ennek ellenére az esküdtszék intézménye az igazság érvényesüléséhez nélkülözhetetlen bírói függetlenségnek ha nem is tökéletes, de a polgári büntetőeljárásában a létezők közt valóban legfontosabb garanciája. A liberálisok ezt, továbbá ama bírói fórumot látták joggal benne, amelynek révén a nép az igazságszolgáltató hatalomban ténylegesen részesíthető. Bevezetése valóban minőségi változásnak számított volna a magyarországi büntetőbíráskodás történetében. Érthető, ha a polgári átalakulás hazai élharcosai a korszerű, a feudalizmussal tartalmilag szakító igazságszolgáltatás feltételének a nyilvánosság és a törvény előtti egyenlőség mellett éppen az esküdtszéket tekintették. A magyar reformerek számára természetes volt az is, hogy a büntetőbíráskodás és a büntetés végrehajtás költségeit — összhangban az egyenlőségnek az igazságszolgáltatásban érvényesítendő eszméjével és tekintet nélkül az osztályhovatartozásra — mindenkinek viselnie kell, következésképpen a bírósági reformban a nemesi adómentesség megingatására ugyancsak alkalmat fedeztek fel. Végeredményben mindazon követelmények, amelyeket felvetettek, és amelyekben többé-kevésbé egyetértésre jutottak, azt tanúsították, hogy teljesen új büntetőbíráskodási rendszer kidolgozása a szándékuk, az új szisztémát pedig szinte mindenben polgári elvekre és oly módon kívánják felépíteni, hogy a polgári szabadság épületének valóban „szegletköve" legyen.