Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

Ámde semmiféle érvelés sem segített. A konzervatív többség Deákék ismételt tiltakozása ellenére ragaszkodott hozzá, hogy a törvényhatóságok a Helytartótanács felügyelete alatt hozzák a maguk rendőri szabályait, végrehajtásukra is a Helytartótanács ügyeljen, sőt ,,a szükséghez képest" országos rendeleteket adjon ki. A kormány felügyelete, amelyet Deákék a maguk „bemutatás" formulájával pusztán annak ellenőrzésére akartak szorítani, hogy a szabályzat nem törvényszegő-e, a konzervatívok által kierőszakolt fenti szövegezésben voltaképpen az előleges hozzájárulás jogává tágult. Az utolsó jelentősebb összecsapás ismét az egyháziak ügyében zajlott le a liberálisok és Majláthék között. Deák és társai, a Választmány korábbi elvi állásfoglalásának megfelelően, a papok rendőri vétségnek minősülő kihágásait mindenben a polgári személyek kihágásaival egyezően kívánták elbíráltatni. A konzervatívok viszont azzal az igénnyel léptek fel, hogy a kódex egyházi bíróságokra bízza a papok ilyen jellegű ügyeinek megítélését. Deákék felháborodva szálltak szembe e törekvésekkel, amely az egyháziak fenyítési ügyeit ki akarta vonni a polgári hatóságok illetékességéből. Rámutattak, hogy ez az eljárás ellene mond az igazságszolgáltatás territoriális elvének, továbbá a törvény előtti egyenlőség elvének is, holott a Választmány mindkettőt elfogadta, sőt a bűntettekre nézve a papokat már világi bíróságoknak vetette alá. Felidézték a mezei rendőrségről szóló 1840-i törvényt, amelynek értelmében mezei rendőri kihágást elkövető egyháziak ugyancsak világi hatóság alatt ál^ lanak. Végül azokat, akik az egyházi személyek méltóságának lealacsonyításával példálództak, azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy a efféle botrányok elkerülhetők, hiszen fenyítési ügyekben sem kötelező a vétkes személyes megjelenése az eljáró világi hatóság előtt. A konzervatív többség azonban most sem engedett. Ürügyként azt hozta fel, hogy ha a fenyítési eljárás világi hatóság előtt folyik, az egyik felekezet módot találhat a másik papjainak zaklatására, ez pedig — a Deákék által korábban már kárhozatosnak bélyegzett — vallási súrlódásokhoz vezethet. Még nyomósabbnak szánta másik érvét: a papok világi fenyítéséből „az egyházi rend tekintélyének csonkítását vélvén bekövetkezhetőnek, minek a közállományra nézve igen káros eredményei lehetnek", egyenesen a társadalom érdeke követeli, hogy a papokat rendőri ügyekben egyházi bíróság fenyítse meg. Ennek megfelelően úgy módosította a tervezet szövegét, hogy a vizsgálat befejezése után minden pap saját egyházának ítélőszéke előtt felel!