Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

V. Kapcsolat a kelta és a római temető között

v. KAPCSOLAT A KELTA ÉS A RÓMAI TEMETŐ KÖZÖTT Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy volt-e kapcsolat a kelta és a római temető között? A római sírok gödrének ásásakor egyetlenegy esetben sem bolygatták meg a kelta temetkezéseket. Vagyis az i. sz. I—

III. századi „rómaiak" tudták, sőt még látták, hogy hol helyezkednek el a korábbi kelta-kori sírok. Magában az a tény, hogy temetőjüket ugyanott létesítették, már jelzi a kapcsolatot. Abból, hogy nem bolygatták meg a korábbi sírokat egyben arra is következtethetünk, hogy tiszteletben tartották azokat. Ez a tisztelet viszont csak úgy képzelhető el, hogy a római korban bennszülött őslakosság is használta a temetőt. Sajnos, a római-kori temetkezési módban nem tudjuk kimutatni az őslakosság jelenlétét (kivétel talán ez alól à 25. csontvázas sír), így kénytelenek vagyunk erre a többszöri, áttételes következtetésre támaszkodni. A leletanyag sem jelez bennszülött jelleget, amennyiben nem vesszük figyelembe a nagyon általánosan jelentkező fésűs díszű urnákat. Kimondottan kelta formára csak egy esetben gondoltunk, a 36/12. urnánál. Az elmondottakban bizonyos kettősség érződik: egyrészről a világosan bizonyítható őslakos jelenlét, másrészről az italikus hatás erőssége, az importáru gazdagsága. Ezt csak úgy tudjuk feloldani, ha egy olyan közösség temetőjét tételezzük fel a római korban, amelyben szorosan együttél a bennszülött lakosság — amelyik nagyon korán romanizálódhatott — az italikus elemekkel, akik között feltehetően aquileiai kereskedők is voltak. Ha megfigyeljük a temetőtérképet, akkor feltűnik, hogy a római-kori sírok legnagyobb része tömböt alkotva elkülönül attól a résztől, amelyben a késővaskori sírok koncentrálódnak. Ennek alapján úgy tűnik, mintha a római-korban szinte folytatnák a temetkezést. A késővaskori sírok legfiatalabb horizontját az i. e. 120/100 körüli időre tehetjük. A római-kori temető használatának kezdetét i. sz. 50. körüli időben állapítottuk meg. A két időhatár között nagyjából 150 év van. A magyarszerdahelyi kelta és római temető nagyrészét korábban megsemmisítették, így nem tudjuk biztosan, hogy került-e elő olyan leletanyag korábban, amely a jelzett 150 évet kitöltené

1

? Valószínűleg nem, mivel ellenkező esetben azért találtunk volna — ha szórványosan is — LT—D periódusra keltezhető leletanyagot. Logikailag, — hangsúlyozzuk, hogy logikailag, — még egy lehetőség kínálkozik: rosszul keltezzük a temetőből felszínre került kelta anyagot.