Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

IV. A római temető értékelése

sejét, sőt ritkán névbélyegzőt is alkalmazott.

273 Hasonló formájú, festésű és díszítésű tálakat legnagyobb számban Poetovióból ismerünk

274 és az élesebb profilú táljaink pontos másai a közeli Mura—Dráva közötti halomsírokból kerültek elő.

275 Gyakori délnyugati előfordulásaiból arra következteth°túnk, hogy ott is gyártották, valószínűleg Poetovioban, vagy környékén, az 1. sz. végén II. sz. elején.

276 A poetovioi fazekasok mindig a divathoz alkalmazkodva utánozták a hozzájuk eljutott importot.

277 A temető sigillata forgalmában kis hiátust érzünk a II. sz. elején. Lehetséges, hogy a fokozatosan háttérbe szoruló északitáliai kereskedelmet egy délnyugat-pannoniai műhely, vagy műhelyek igyekeztek pótolni és így számos, sigillatát utánzó árut dobtak a közeli piacokra.

278 Az 53/4. tál is sigillata formát utánoz, a Dr. 27 formát. Ezt az alacsonyabb típust az I. sz. végére, II. sz. elejére keltezik.

279 Még egy sigillatát utánzó tál került elő a temetőből (45/4. melléklet), amely vörös festésével igyekezett megközelíteni az eredeti Dr. 31. formát. Sajnos a belsejében levő bélyegzőt nem lehet elolvasni. Hasonló utánzatokat említ Bónis É., főleg Délnyugat-Pannoniából.

280 A tálunkkal együtt talált sigülaták Antonius Pius—késő Antonius koriak. A 62/10. mély tál pontos analógiáját a hazai anyagban nem találtuk, viszont formája, különösen peremkiképzése, azonos a kisebb méretű, finomabb kivitelű emonai csészékével, amelyek leggyakrabban fogas díszűek (hasonlóan darabunkhoz).

281 A tessini temetőkben előforduló terra nigra tál peremképzése és formája, fogazott dísze hasonló,

282 így példányunkat mindenképpen egy rosszul sikerült utánzatnak kell tartanunk. Az egyik szórványként előkerült edény válltöredékén (Szórvány/12.) sűrűn egymás mellett pecsételt levélbélyegek sorakoznak. A lapos, behúzott peremű tálak fordultak elő leggyakrabban a temető sírjaiban (több mint félszáz darab). Az un. „pompeji vörös tálak" utánzatának, vagy „Soldatenteller"-nek nevezett tálak általános interprovinciális áruk. Az I. és II. században a vörös festésűek a használatosak, a század közepétől azonban szürke változataik fokozatosan kiszorítják a vörös festésűeket.

283 Rendkívüli nagy számuk azt sejteti, hogy a mindennapi étkezésnél volt 273 verushoz : ld. Mócsy 1959, 196. 274 Bónis 1942, 169, XXI. t. 47. (Dr. 35 forma utánzata), északnyugaton: Szőnyi 1973, 36, XIII. t. 3. 275 Pahic 1965, T.I.4., 2.2., 5.1. — Pahic, Unicena anticna gomila z Grobnico v Dogosah pri Mariboru. AV 19/1968/T.1.5—9. — Hasonló jellegű tálak I—II. sz. fordulójáról Schörgendorfer, 84, 126, T.3.38, 36. — Gose, 82. típus (Vespasianus kori), 270 Pahic, AV 19/1968/, 330. — Bónis 1942, 22. 277 Bónis 1962, 28. 278 Mócsy A., Zala megye római-kori kőemlékeiről. Zalai Gyűjt. 6 1976/22. — Gabler 1976, im. 48. 279 (jOS£ 54 típUS 280 Bónis 1942, 22,159, XXI. t. 27. Bónis É., Fol Arch 9/1957/ 71, 72, 16. ábra 1. (Szürkeanyagú). m Plesnicar—Gec, T.LII. 15. (Vespasianus—Carus éremmel), T.CLXXXIII. 13., T.CCV. 6., T.CCVIII. 2. ^Simonett, Tessiner Gräberfelder, Abb. 46.4. (Tiberius éremmel). 283 Gabler 1977, 163.