Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
lyi fenékbélyeges példányokat így, mindenképpen a III. század közepére kell kelteznünk és ez egyben a temető legfiatalabb horizontját, befejező szakaszát adja (a hagymafejes, szórványos fibula annyira bizonytalan, körülményeit tekintve, hogy ilyen vonatkozásban nem alapozhatunk rá a legfiatalabb temetkezés megállapításánál.). Az 50. sírban, amelyből az ép fenékbélyeges urna előkerült, egy lezouxi sigillatatöredék is volt a mellékletek között és ezt a sigillatát Antoninus Pius-Marcus Aurelius korinak (i. sz. 150—175) határoztuk meg. Ez a sigillatatöredék tehát csak terminus post quem-ként kaphat szerepet. A 80—100 évvel későbbi (a fenékbélyeges urnák gyártási időpontja és a sigillata gyártása közötti idő) sírbakerülése esetleg az ustrinum publicum-mal magyarázható. Valószínű, hogy egy sokkal korábban elégett edénytöredéket is öszszegyűjtöttek a fiatalabb temetkezéskor. A legtöbb esetben a temetőből felszínre került urna fedője (36/11, 36/15, 39/15, 50/6, 62/1. mellékletek) elüt az urnájától és méretében sem pontosan illeszkedik urnájához, amiből az következik, hogy az urnát és a fedőt különkülön szerezték be, így a temetkezéskor alkalmi párosításokat kellett végezniük. 238 Az urnákhoz sorolják általában a nálunk nem urnaként funkcionáló 36/9. nyakán léctaggal és felületén vörös-márványozott festéssel díszített edényt. Technikája a Rajnavidéken a legkedveltebb az I. században, de nagyon nagy számban fordulnak elő az emonai temetőkben is. 239 Hasonló márványozott festésű töredékek még az 50/10. mellékletek. A 33/1. vázaalakú edény felülete annyira lekopott, hogy nem dönthető el a festés (teljes felületet borító barna, vagy márványozott festés) milyensége. Típusa előfordul Keszthely-Üjmajorban és Szőnyben. 240 A 25. csontvázas sír szürke, vízszintesen hornyolt, profilált vállú bögréjének fogazott díszű változata Müllendorfból és Poetovióból került felszínre 241 , de teljesen ugyanilyen formájú, fogazott díszű, ép példány került felszínre az egyik hosszúvölgyi edényégető kemencéből, amelyet a II. század első felére keltezhetünk. így ezt a bögrét helyi készítménynek kell tartanunk. A benyomkodott oldalú poharak („Faltenbecher") közül csak a teljes példányokat említjük. A 61/8. magasabb, tojástestű forma párhuzamait zömmel Poetovio szolgáltatja, de ezt a pohártípust olyan hosszú ideig használták, hogy pontosabban keltezni lehetetlen. 242 A 44/3. a „Faltenbecher" poharak zömökebb változata, a 47/2. pedig éles profilképzésével tűnik ki. A szürke, leginkább az urnához hasonló alakú poharak (3/3., 33/7., 38/7., 34/4., 29/3., 46/4., 55/10. mellékletek) nagyon általánosak az I. és II. században. 243 Valamivel jellegzetesebb a 60/3. hirtelen szűkülő, szinte talpas pohárnak látszó példány, amelyet a sírban lelt érem a III. század első felére keltez. 238 Hasonlóan vélekedik Mócsy 1954, 186. 239 Bónis 1942, 15. — Gabler 1977, 161: már az I. században jelentkezik a márványozott festés Pannoniában, de általánossá csak a II. században válik. 240 Bónis 1942, 15, 99, XV. t. 7. — Kuzsinszky B., A Balaton ... 104. á. 2. 241 Bónis 1942, XIII. t. 1., XVI. t. 18. 242 Bónis 1942, 16—17, XVII. t. 18. 243 Bónis 1942, 16, XVIII. t. 21, 22, 25, 27. típus van képviselve temetőnkben. Több példány is került elő a hosszúvölgyi edényégető kemencékből.
