Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
eus Aurelius korinak (i. sz. 150—175) határoztunk meg (38/5. melléklet). Tehát megállapíthatjuk, hogy ez az urnaforma valószínűleg az I. sz. végétől legalább a Marcus Aurelius kori háborúkig használatban volt a temetőben. Ezeket az urnákat bizonyíthatóan a közeli, Magyarszerdahelytől csupán 3,5 km-re levő hosszúvölgyi nagykiterjedésű telep fazekasai készítették. Hosszúvölgyön négy, a II. sz. első felére tehető edényégető kemencét találtunk; a kemencékben hasonló típusú, nyakukon fekete bevonatú, ép urnákat is találtunk. 222 Délnyugat-Pannónia felé mutatnak 223 a szélesszájú, durva kidolgozású, gyakran fésűs díszítésű urnák (1/13, 33/2, 34/2 peremkiképzése más, 43/1, 47/1. mellékletek), amelyek természetesen készülhettek helyben is, de a forma csak Délnyugat-Pannoniára jellemző. 224 A típus nagy számban képviselt az emonai temetőkben is, 225 de a hozzánk közelebb eső területeken is megtaláljuk, 226 Ez az egyszerű, igénytelen és zömmel a temetkezésnél használt urnatípus használata nagyon hosszú idejű. Az idézett emonai példák Tiberiustól Caracalla koráig terjedő időszakot felölelik, így kronológiai támpontokat nem nyújthatnak. Az 51/5. szürke, hornyolt felületű urna ugyancsak déli hatásokat mutat, 227 míg a 48/8. urna formájához és peremkiképzéséhez hasonló darabokat szintén déli területről tudunk idézni. 228 Az utóbbit a sírból előkerült késő Antoninus-kori sigillata keltezi. A 36/12. finoman iszapolt anyagú, fogazott díszítésű urna formája és egyáltalában technikai kivitele egyértelműen azt sugalja, hogy itt egy erős bennszülött (kelta) hagyománnyal állunk szemben. A temető talán legérdekesebb urnatípusai a keresztalakú fenékbélyeggel ellátott urnák, ill. töredékek: a 20/2. fésűs díszű aljtöredékek; a 41/1. horizontális hornyolású töredék; az 50/5. fésűs díszű, egy árokkal profilált peremű, ép fenékbélyeges urna; az 54/1. szabályosabban díszített fésűs aljtöredék. Pannónia római kori anyagában Kékesdről ismerünk két fazékszerű urnán fenékbélyeget, az egyik nyújtott X alakú, a másik ötküllős kerek pecsét. 220 A pannóniai emlékanyagban addig egyedülálló fenékbélyeges urnák eredetét Burger A. úgy magyarázta, hogy ez kelta hagyományokra vezethető vissza (pecsételt kerámia), amit az is megerősít, hogy a temető egyetlen csontvázas sírjából kerültek elő Vespasianus éremmel együtt. 230 Bónis É. a Muraközből (Stridó^ Stridóvár=Strigova) említ egy halomsírból felszínre került fenékbélyeges töre222 A szerző 1976 évben végzett közületien leletmentése. 223 Bónjs 1942, 12, V. t. 3a. típus (legtöbb példány Poetovioból) — I. M. Curk, Poetovio I. Kat. et Mon. 13/1976/Ljubljana., XI. t. 13. 224 Bónis 1942, 72—74. 1 keszthelyi, 1 müllendorfi, 1 szombathelyi, 3 zeiselmaureri példánnyal szemben 20 poetovioi. 225 Pl. Plesnicar—Gec, T. V. 11. Tiberius éremmel, T. XXIX. 3., T. XXX. 5., T. XLIII. 6., T. LIII. 9. Antoninus Pius éremmel, T. LVIII. 4. Caracalla éremmel, LXXII. 7. hasonlóan hullámos oldalú, mint a 33/2. urnánk., T. LXXVIII. t, 11. Ugyanolyan, mint a 43/1. urna., T. CLI. 3. Vespasianus éremmel. 226 Pahic 1965, T. 4.10., 3.2., 1.12. 227 Bónis 1942, VI. t. 1. m Plesnicar—Gec, CXC. t. 15. — S, Pahic, Anticne gomile v. Prekmurju AV 11—12 /1960—1961/T. I. 3. — Schörgendorfer, T. 26. 329., azt írja, hogy ez az I. század végi forma Salzburg környéki eredetű (Schörgendorfer, 150, 198.). 229 Burger, 2. kép 3/6., 8. kép 8.; 2. kép 3/7, 8. kép 7. ^Burger, 267 és 28. Íj.
