Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
III.A kelta temető • értékelése
ból kerültek napvilágra ipari szerszámok, köztük árak is voltak. 101 A temető legfiatalabb részébe tartozó sírból még olyan. leletek kerültek felszínre, amelyek alapján P. Ratimorska feltételezte, hogy a település egyik kiemelkedő személyisége feküdt a sírban (aranyozott és ezüstözött gyűrűk). 102 Hunyady I. az ipari szerszámok tárgyalásánál csupán telepekről felszínre került leleteket említhetett, mivel addig kelta sírból nem ismertünk szerszámokat hazánkban. 103 A 2. sírban levő árak végét fanyél boríthatta és valószínűleg a lágyabb anyagok (fa, bőr) megmunkálásához használhatták az árakat. Az a tény, hogy az ipari szerszámok, vagy egyáltalába a szerszámok a sírok rendkívül ritka mellékletei, 104 egy érdekes és bonyolult kérdést vet fel. Tudjuk, hogy a kelták ipari tevékenysége milyen magas fokra jutott (pl. a vas-, bronzművesség, fazekasság). A kelta sírokban fekvő halottak mellékletei tükrözik az egykor élő személyek társadalmi-gazdasági helyzetét. A harcosokat fegyvereikkel temették el, feleségüket, női hozzátartozóikat gazdagon felékszerezve találjuk sírjaikban. Az előkelő réteg mellett el lehet különíteni egy közép és egy szegény réteget 105 és egyes kutatók szerint az iparosok a középréteghez tartozhattak. 100 Ha a harcosok mellett ott találjuk fegyvereiket és női hozzátartozóik gazdagon ékszerezve — az ékszerek között a felső réteghez való tartozás jelképével, a torques-sel — tárulnak elénk sírjaikban, akkor miért nem találkozunk az ,,iparosréteg" temetkezéseinél ugyanolyan gyakran szerszámaikkal? Véleményünk szerint a „lovagi rend" halottjai többek között azért is kapták meg fegyvereiket, életükben hordott ékszereiket a túlvilágra, mert ezeknek egyben szimbolikus jelentőségük is volt, méghozzá életükben betöltött társadalmi szerepüknek megfelelően. A meghalt „iparos" és hozzátartozói számára nem az eszközöknek volt ilyen jelentősége, hanem egyszerűen a halottat társadalmi helyzetének függvényében kellett eltemetniük, ill. tudták eltemetni. Ezt a képet bonyolítja az is, hogy a közép LT időszakban a mesterségek specializálódása még nem kristályosodott ki — az ipari centrumok létrejötte a következő periódusra, a LT—D periódusra tehető- és a kisebb közösségek gazdasági tevékenysége ennek következtében sokrétű volt, az „iparos" nemcsak ipari tevékenységet folytatott. 107 Természetesen nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a 2. sír halottját „iparosnak" határozzuk meg, hisz a szerszámai, amelyeket sírjába raktak inkább ipari jellegűek csupán. Használatukat a mindennapi élet keretében, a házi szükségletek biztosításakor kell elképzelnünk. Mindezek ellenére mégis feltűnő, hogy az árakat egykori használójuk mellé rakták a sírba. Talán nem járunk messze az igazságtól akkor, ha feltételezzük, hogy a 2. sírba temetett személy egykor, a temetőt használó közösségen belül, valamilyen munkában (fa-, vagy bőrfeldolgozás?) ügyességre tett szert és mint személyi tulajdonát rakták a sírba az árakat. Csupán egy orsógomb került elő a temetőből (9/2. 101 Ratimorska, 90, Taf. V. 7—12. 1,12 Uo. m Hunyady 1944, 126—127. m Ratimorska a Chotin-i síron kívül még egy szerszámokkal ellátott sírt ismer, Altenburgból (Ratimorska, 90, 59. jegyzet). lür *Filip, 306—311. m Szabó 1971, 22. 107 Filip. 176. — Petres (136/14). — Szabó 1971. 24.
