Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
III.A kelta temető • értékelése
dik, hogy csupán a hüvely száját, vagy a koptatón elhelyezkedő korongokat tegye díszesebbé. Ezek a díszítések (triskeles, S-ekből kialakított minták) jellemzők ugyan a Közép-Duna-medence karddíszítésének módjára, de éppen szegényesebb, egyszerűbb díszítésük révén eltérnek a gazdagabban mintázott, vésett díszű kardoktól. 83 A magyarszerdahelyi hüvely koptatójának kerek záródását egy fekvő S-ekből kialakított minta díszíti elől, míg a koptató hátsó oldalán lévő két korongot egy-egy triskeles. 84 A fentiek alapján a magyarszerdahelyi kardot a LT— Ci periódusra keltezhetjük. A hüvely előlapjának belső felét sűrűn elhelyezkedő körös árkolású poncolt beütések borítják. Ezt csak úgy tudjuk magyarázni, hogy a kard készítője már elkészült a hüvely előlapjának díszítésével, de valami hiba miatt a hüvely lapjait fel kellett cserélnie és így a külső oldal került belülre. Egy másik magyarázatot is adhatnánk feltételezve azt, hogy egy korábban elkészült kardot megjavítottak és a javítás alkalmával kellett felcserélni az oldalakat. A körös-poncolt díszítések, amelyeket a szakirodalom „chagrinage" díszítésmódként ír le, J. M. de Navarro szerint a korábban használt bőrhüvely utánzata és az idők folyamán ornamentális szerepet kapott. 85 A „charinage" díszítéssel csak aközép LT formájú kardoknál találkozunk. Észak-Svájcban sűrűn előfordul a kardhüvelyeken, a szomszédos területen viszont kevesebb került elő. Gyakorlatilag ismeretlen a keleti kelta területen, kivétel a bonyhádvarasdi kardhüvely és az egyik perkátai hüvely. J. M. de Navarro ezeket a darabokat Svájcból importált példányoknak tartja. 86 A bonyhádvarasdi kard Navarro III. csoportba tartozik 87 , míg a perkáti a B csoportba. 88 J. M. de Navarro véleménye szerint a poncolt (chagrinage) kardhüvelyek díszítését Svájcban kezdték el és a bonyhádvarasdi kard az, amelyiket vagy Svájcban készítettek, vagy svájci prototípust utánozott a kard készítője. A pcrkátai kardhüvely, megállapítása szerint, nem speciálisan svájci jellegű, viszont az ugyanerről a lelőhelyről előkerült másik kardhüvely díszítése a „svájci kardstílus" fő jegyeit viseli. 89 A bonyhádvarasdi kard a III/II. századra keltezhető'* a perkátai hüvely pedig LT—C végi környezetből került felszínre." 1 A fentiek figyelembe vételével a magyarszerdahelyi kard a „chagrinage" díszítésű kardhüvelyek közül hazánkban a legkorábbi és díszítésében lehetséges, hogy svájci mintákat vettek alapul. Ezek után az is felvetődhet, hogy a bonyhádvarasdi és a perkátai kardhüvelyek közvetlen előzményét nem kell feltétlenül Svájcban keresnünk. Összesen három lándzsahegy került elő a kelta temetőből. Ezek közül két darab szórvány 92 és egy került csak napvilágra hitelesen feltárt sírból (30. sír, XIX. t. 2.). A lándzsahegyek azonos típusúak, a LT—C hosszúköpüs, szélesebb levelű lándzsahegyeinek képviselői. 93 Sajnos nem lehet eldönteni, hogy a Szór83 Szabó 1974, 28. 84 A koptató fényképe megjelent: Szabó 1974, No. 70. 8: ' Navarro, 47. 8,5 Navarro, 105. 8 ' Navarro, 113. 88 Navarro, 195. 89 Navarro, 196. "Szabó 1974, No. 90. 91 Hunyady 1944, 114. 92 Hunyady 1957, 29. — Szórvány/6. (XLIII, t.) 93 Hunyady 1944, 119.
