Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

III.Dalairól

lik a nagymamák, a dajkáló lányok, az asszonyok, a regruta- és katonadalokat ismeri az asszonynép is. A szénégetők, az olajosok, a suszter dalát is énekli az egész falu, pedig csak egy kis rétegről szól. Talán olyanokat említhetünk, ame­lyek alkalomhoz kötődnek (pl. csak lakodalomban éneklik a Mikor az Úristen a földön járt [409. dal], vagy a lucáló dallamot [24. dal] csak Luca napján, vagy a névnapi, karácsonyi, szilveszteri köszöntőket csak a napján szólaltatják meg). DALOSTÄRSAK Sok jó nótás, dalos kedvű ember él Hernyéken. Az iskoláskorúak 80—90 %-a is jó hangú. Sok dalt sajátítanak el odahaza, szeretnek énekelni, játszani — olvasom a húsz év előtti feljegyzésemben. A különböző összejöveteleken fiatalok, öregek együtt énekelnek, vigadnak, forró hangulatot tudnak terem­teni. Egyedit nëm jó énekűni. Ha ketten vagy még többen énekűnek eggyütt, akko egymást küsegittik. Ëggyik az ëggyik részt, másik a másik részt tudja jobban — mondták Hernyéken. Többen tudnak ma is hangszeren játszani. Az ötvenes években öt hegedűs, két cimbalmos, egy nagybőgős játszott különböző zenekarokban, tíz személy — főként gyerek — furulyán játszik, hét személy kéregsípon, ismét tíz személy citerán, hat személy tangóharmonikán tud játsza­ni a faluban. Szinte mindenkinek van kedvenc dala, és a falubeliek általában tudják, kinek mi a nótája. Sorolják a jó nótásokat is: Baksa Lőrincné, Bundics Gyula és felesége, Bundics László, Dómján Gizella. Dómján József, Fehér Fe­renc, Felső Sándor, Fitos József, Gálos Ferenc, Horváth István (Aranka), Já­nos István (Cimbalmos). Máté János, Molnár Ferenc, Nagy György, Nagy Ist­vánné, ifjú Pető Ferenc, Rab Zoltán, Szentgyörgyvölgyi Károly, Szili Gyula, Tompos György, ifjú Tompos Istvánné. Ök az ötvenes években 30—40 évesek voltak. De sorolják az idősebbeket, Jancsi bácsi társait, a vele egykorúakat: Dómján Vendel, idős Ferecskó István, Ferecskó József, .Horváth József, Hor­váth József né (Ágnes néni), Lakatos Györgyné, idős Máté József, Molnár La­jos, Molnár József, Pap Ferenc, Pető Ferenc (Sós), Pörzse György, Pörzse Ist­ván, Rab Istvánné, Szili János, idős Tompos István. Ezen férfi- és női nevek aránya is mond valamit. A felsoroltak 79%-a fér­fi, amiből arra a téves következtetésre juthatunk, hogy a férfiak között több a jó hallású, jó hangú. Ez viszont nem így van. Kikről tudja a falu, hogy jó nó­tás? Azokról, akik bálban, disznótoron, lakodalomban, tollfosztóban, hegyen többször megfordultak, elfogadhatóan és hangosan mertek énekelni. A férfiak­nak valóban több a lehetőségük, nagyobb a bátorságuk, többször mutathatják magukat, így jobban kiismerhetők e tekintetben. Citerazenekarukkal bejárták az országot, és többször adtak műsort Jugoszlá­viában, Pörzse Pista bácsi az Arany páva televíziós vetélkedőn képernyőre ke­rült, és a fenti személyektől gyűjtöttem főként a dalokat is a községben. Kö­rülbelül ezerötszáz dalt kottáztam le tőlük. Ez az anyag segített Jancsi bácsi dalainak kiválogatásánál is, és segít a további munkámnál, hisz a mélyfúró ku­tatásnak egy biztos alapja már együtt van. Jöhetnek a variánsok, az itt nem találhatók, a még fel nem fedezettek, jöhet egy egész falu dalkincse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom