Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

III.Dalairól

A RADIO ÉS A TELEVÍZIÓ HATÁSA Rádiót a harmincas évek vége felé hallgatott először, de nem annyi ideig, hogy onnan dalokat tanulhatott volna. Igény sem volt rá, de villany sem volt a faluban, így csak 1957-ben vásároltak rádiót. Ettől kezdve többet rádiózott, de egyetlen műsorszám sem érdekelte annyira, hogy számon tartsa, mikor mi hallható. Szerette a „Szív küldi", a ,,Jó ebédhez szól a nóta" s ezekhez hasonló műsorokat, de kedvükért nem hagyta ott a munkát. Elmondása szeiánt nagyon kevés nótát tudna felsorolni, amit többször hallott a rádióból, és onnan tanulta volna meg. Pontos címmel egyet sem tudott megnevezni. A rádióból hallott dalokra megjegyezte, hogy sokszo nëm is jó mondják. A saját dallamát tartotta jónak, hitelesnek. Hasonlóképpen áll a televízió műsoraival is. 1964-ben kapott a művelődési ház egy készüléket, s vasárnaponként néha be-bejárogatott oda. Fia 1972-ben vásárolt televíziót, de ő nem rajong érte. Míg új volt, akkor egyegy fél órára oda-odaült a készülék elé, de később kevésbé érdekelte. Itt sem tud dalokat megnevezni, amiket esetleg a televízióból tanult volna. Viszont az itt hallott dalok hatásaképpen napokig dudorászott egy-egy kedvelt dallamot. Lemezjátszójuk, magnetofonjuk nincs.