Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)
II. Szili János élete
járnak kis csoportokban. A sok kínálgatás, a sokféle bor hamar meghozza a hatását, és nagy a vígalom a faluban. Húsvétkor a keresztszülők meglátogatják keresztgyermeküket, ajándékot visznek neki, és a komák jól érzik magukat. Egy gyermeknek sok helyen öt, de nem egyszer tíz keresztszülője is van. Ajándékot kapni jó érzés, de ha valaki sok helyre visz, bizony nem sokat tud egy helyre szánni. Régen két pirostojást, egy kalácsot, egy zsebkendőt, a lány még egy szalagot is kapott, s az egészet egy terítővel átkötött tányérban vagy kiskosárban vitte a keresztszülő. A május elseje a lányok által nagyon várt nap. A legények májusfát állítanak lányismerősük háza elé. Az éjszaka felállított fának reggel sok a csodálója. Találgatják az asszonyok, hogy ki állíthatta. Május utolsó vasárnapján van a májusfa kitáncoltatása. Aki megvásárolta a legényektől a fát, átadja a pénzt, képletesen kidöntik, és táncolva, énekelve búcsúztatják a legszebb hónapot. Kik szolgáltatták a zenét az ilyen alkalmakkor? Vót zenész több is. Jó citerások vótak, és ha gyorsan köllött, akko ezëk közű ëggyiket biztos mëg lehetett fogni. Hermónikás is vót pár embër. A Szili Gyula, Baksa Jóska, Baksa Kálmán, János Kálmán, Peszleg Jancsi muzsikaiak. A Német gyerekek azok mëg cimbalmosok vótak mind a ketten. Ezekhö másunnan jártak partnerek. Később a János Kálmán gyerekei tanútak mëg muzsikául. Nagy Gyuri hegedűn, a Készei Sándor bőgőn, a Lakatos Vili hermonikán tanút mëg. Nagyon széPen fütyűtek körtefalevéllel az Utkaparó Jóska, a Mónár Feri, a Máté Jani mëg a Fehér Feri. A bálokon játszó zenekarok is terjesztői voltak a daloknak. A reggelig tartó bálokon volt idő a dalolásra. Az a dal, amelyik tetszett a jelenlévőknek, újnak tűnt, azt többször játszatták, húzatták a zenekarral. Milyen táncokat jártak annak idején? A csárdás, a pulka mëg ëgy—két ollan bolondos tánc, mint a hupi (541. dal), a góla (576. dal), mëg a lakodalmi mozsártánc (450. dal). Jártuk pulkába a fehérvárit mëg a kreic pulkát. A János Gyula mëg ha fölivott, eljárta a rókatáncot. Lakodalomba a Gyere be rózsám (526. dal), Há tetted a tűt (501. dal) kezdetű dalok és táncok, valamint a söprűtánc volt közkedvelt. Városba milyen gyakran jártak? Nëm jártak, mér jártak vóna. Nagyon ritkán utaztak vonaton. A múlt század utolsó éveiben épült ki a Zalaegerszeg felé vezető vasútvonal, de Jancsi bácsi is csak katonaideje alatt ült először vonatra. Vásárokon vettük mëg, ami köllött. A közeli vásár — Pákán, Nován — félünnepnek számított a faluban. Nëm misére mentünk, sokszo nëm is azért, hov vásároltunk, csak hok körülnézzünk. Hires vót a novai, a pákai vásár, mind a két hétre eljárogattunk. Gyalog mentünk mindenhová. Hozzá vót szokva az emberfia. Lendvára is emëntek gyalog, pedig oda—vissza van vagy negyven kilométer. Az asszonyok sokszo a hátukon hozták zsákba a malacokat onnajd. Novára mëg csak uf fót a nép Hernyékbü. Hat vásárgya vót Novának. De emëntek még Lentibe, Rédicsre, Baksába, Csesztregre mëg Söjtörre is a falubu. Az olvasás nem volt szórakozás abban az időben. Keveset olvastak az emberek. Ha elvétve egy-egy újság a kezükbe került, abba beleolvastak. Kedvelték viszont a kalendáriumot. Az újat nagyon várták, kíváncsiak voltak a ké-