Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

11. Téglavetés az ötvenes években dás helyre. A napa irigy, fukar ember volt, emiatt sokat szenvedett. Az uramnak mëg a testvérének sokszo a könnye hullott ebéd után. Tőlem is kérdezgették: Ugyë kevés vót? Ettünk, megtettük a szokást, de jó nëm laktam masi së — meséli Kati néni. Az asszonynak meg kellett alázkodnia az anyja, anyósa, meg a férje előtt. Ez volt az íratlan rend. De sokszor ez is kevés volt. A férfiakkal azonos munkát végző és bíró, megállást nem ismerő asszonyokra volt szükség. A házastársak kapcsolatára, egymáshoz tartozásukra érdekes megfigyelés, hogy együtt ritkán mentek az utcán. Ha igen. akkor sem karoltak egymásba, a férfi ment elöl, utána egy-két lépésre a felesége. MIT ETTEK, MIT ITTAK? Horn mülen vót ételünk, italunk, arru legjobb nëm beszéni — kezdte. Pedig van mit elmondani a századeleji ételekről, étkezésről. Leginkább a maguk termelte növényeket, terméseket, ritkábban a saját nevelésű disznó, baromfi húsát fogyasztották. Növényi eredetű élelmük közt a