Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

Jenő fiam halála, majd ezerkilencszázötvenkilencbe gyütt a téesz. Dogoztam én is a téeszbe. Hatvanegybe a nagy korom miatt megkaptam a nyugdijjat. Akko is még ejártam dógozni, de éjjeliőrnek kértek föl a téeszistálóba. Ezerkilencszázhatvanhét június huszoncggyedikén meghat a feleségem, akko fömondtam a téesznek. Hetven agusztus elsején bekötöztünk Lentibe. A gyerekek miatt is, mëg Gyula is könnyebben ejár innen munkába. Csak në vónék illen nyomorék. Csak fekszek egész nap. Eszembe jut az ég világon mindën. Nappa még csak autók mennek, beszédet hallok, az jobban emëgy, de az éjje nëm akar eteni. Legjobb lënne, ha má nëm is éne az ember.. . Ej, de sokat szenvedtünk abba a régi világba! Nëm umment ám min mast. Dógoztunk, mint a marhái:, látástu vakulásig. Szerettem a paraszti munkát, de am má sokszo nëm is emberi vót, amit ki költött bírnunk. Nemhiába mentek ki sokon Amerikába, vagy mentei: el más munkára. Én kitartottam .. . „NAGY CSALÁDBA NŐTTEM Fö" Népes családok éltek Hernyókén, s egy házban több család élt együtt, Gönczi Ferenc írja, hogy „Hernyéken pedig egyhelyen 36 egybokorbéli élt együtt, egy alláve" (Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése — 140). Ez valószínű a XIX. század utolsó negyedében lehetett a mostani Tóth József-féle házban. Ebben a házban három különálló család élt együtt — Tóthék, Peszlegék, Kovácsék —, s mindegyiknek népes családja volt. Tóthék például tizenkilencen voltak még 1904-ben is. s tipikus patriarchális életet éltek. Mink harminchétbe vótunk a legtöbben. Mink is öten, Laciék is mëg a két öreg, így tizenketten lakiunk ebbe a házba. A községben, ahol 5—7 gyerek volt, az olyan átlagos. Molnároknál 10, Peszlegéknél (Gábor) és Gomboséknál is 9—10 gyerek volt. Persze azt is megszólták, ahol ilyen sok volt, meg azt is, ahol kevés. Mikor még gyerekek, fiatalemberek voltak, addig a papa mondta, hova menjenek, mit csináljanak, de később mindenki tudta, mi a munkája, aztán csinálta. Nem volt parancsolgató a papa, szívesen megbeszélte a munkát nagyobb gyerekeivel. Ha esetleg előfordult, hogy nem egyezett meg a munkaelosztásban a vélemény, akkor ő döntött, az ő szavára hallgatva végezték a munkát. A faluba vót ollan család, hogy az öreg tartotta a hatalmat, és ha lëbetegut, akko a legöregebb vagy a legrátermettebb, legügyessebb irányitolta a munkát. Hun nullen vót a család. Beszámolt-e a papa elképzeléseiről, terveiről? Persze. Emondta, mit akar, aztá véleményt mondott a család, beleszót a mama is, mi is, aztá amëllik jobbnak látszott, ugy cselekedtünk. Az istállóba levő munkákat hogyan osztották el? Miko a frontru meggyüttem, Lacival ugy eggyeztünk mëg, hogy az ëggyik sor állatot ő, a másik sort én gondozom. Csak az itatáist végeztük eggyütt, mer nagy csöbörbe hordtuk a vizei, és azt két szeméi hozta be a vállán az utcai kutru. Nem versenyeztek, ki végez előbb, kinek tisztábbak az állatai, de mindketten becsülettel ellátták munkájukat. A papa azt csinált, ami kézről volt.