Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

ten. Idë jártak a kisszigeti, az oríaházi, a zebëckci mëg a hërnyêki gyerekek. Ëgy tanittónk vót. Elösször Rözner Rezső, majd Szőnyi Imre tanított bennünket. Tandíjjat is költött füzetni. Egész nap ott vótunk az iskolába. Sokszo mondta az apám, ha füzetek, akko el kö mënni. Nëm vót ollan szigorú az iskolába járás, ha ment, ha nëm ment, nëm kordázták értë a gyereket. Télen még nagyobb vót a létszám, jobban elengedték hazuru a gyerekeket, jobban ráértek iskolába mënni. Csak télën mëg a lábbeli okozta a problémát. Hóharmatba, vagy ha korán lëesëtt a hó még mindig mezzitláb mentünk iskolába. Négy —öt kilométer idë Kissziget az erdőn keresztit. Ut nëm vezetett, csak mi tapostunk ki ollan gyalogutat. Vót ollan család, hogy ëp pár bakkancsa vót a négy—öt gyereknek, aztá rossz időbe hun az ëggyik, hun a másik horta. A kissebbekre mëg rámaradt a bakkancs, annak is nagyon örűtek, azt is mëgbëcsííték. Ha minden gyerek mindig járt vóna iskolába, hetvenen—nyócvanan leitünk vóna. Hogyan is tudott vóna mindenre mindenkit mëgtanittani az az ëgy tanittó. Hon nëm vót kötelező az iskolába járás, munkaidőbe a gyerekeket is befogták otthoii, és nëm engedték iskolába. Vótak, akik ezt ki is hasznáták. Ha engedték hazuru, akko së mentek. Így lett aztá sok analfabéta. Hernyékrü Máté Jóska mëg a Tompos Jani vót osztáltársam, a másik falukbu mëg Miilei Sándor, Bece Káról, Dávid Gyula nevire emlékszem, de ezëk mind meghatok má. Az iskolába szorgalmas vótam. Amiko mentem, megtanútam. a leckét, és ha lehetett, mentem is iskolába, nëm szerettem hiányozni. Jó vót a bizonyítványom is, de az a háború alatt ekeverëdëtt, mëg së lëtt. Ezerkilenszázötbe villám vágott a kisszigeti iskolába, és leégett. Ekko határozták el Hërnyékën, hogy önállóan épittenek. Két évig nem is jártak Hernyékrü gyerekek iskolába. Ezerkilencszáznyóc őszén szentöték föl. Ekko sokan lettek elsősök, mer még a tiz évesek is elsőbe jártai:. Ez az iskola áll mast is. Miután kikerűtem az iskolábu, otthon dogoztam, segítettem, amit költött. A gyerekek mind otthon vólak még. Ezerkilencszáznyócba két hónapra erneutem répát szënni, ahol ëgy korona mëg koszt vót a napi füzetes. Ötven koronát hoztam haza. Többet nëm vótam el hazuru munkára, itthon is akadt munka, mëg csöndessebb időbe ementünk az erdőre dógozni. Huszonegy éves koromba mentem elösszö regulának, ezerkilencszáztizenháromba másodszo, de nëm vátam be. Ezerkilencszáztizennégy tavassze aztá bevátam. Épp roszko, mer júliusba kitört a háború. Normális körülményele közt csak össze költött vóna bevonúnom, de aguszlus huszonötre mëg'gyiitt a behívóin Kanizsára. A húszas honvédekhö vüítek. Szép kék ruhánk vót, rajta piros zsinór. A közösökné sárga zsinór vót. A huszároknak kék ingük mëg csákójuk vót. Ott rohamsisak akko még nëm vót. Csizmát hordtak a huszárok, a többiek bakkancsba jártunk. A bakkancs fölé tekerő csak a háború alatt gyütt divatba. A huszárok szép katonák vótak, ezt mi is tudtuk, de mégis magunkat dicsértük. A negyvennyócasok a közösök vótak, az ëggyes és harminckettesele a pestiek, a tizënhetesëk a fehérváriak, a tizennyócasok a vasiak vótak. Miko bevonatunk ëggyik lövői pajtásommá fényképezködlünk, ez mëg is van (4. kép). Hajtottak ám bennünket, hom minné előbb harcképessel: legyünk. Reggé korán csuklógyakorlat az udvaron, utánna reggeli, majd sorakozó a foglalkozásra, és egész nap gyakorlat. Hernyékrü Varga Káról mëg a Mónár István vonút be velem.