Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Kerecsényi Edit: A nagykanizsai Gutmann-család felemelkedése a nagyburzsoáziába
a legnagyobb előrelépés. Sorra jöttek létre a fűrészüzemek, a famegmunkáló telepek, a gőzmalmok. A gyorsan bővülő vasúthálózat következtében — a gabonaexport, a kisajátítások, építkezési panamák és egyéb üzleti manőverek révén — a nagybirtokos osztály mellett nemzedéknyi idő alatt néhány száz élelmes vállalkozó is dúsgazdaggá vált, s egyre nagyobb részt követelt a közélet irányításából. Ez utóbbiak között tartjuk számon a nagykanizsai Gutmann-cég megalapítóját, Gutmann S. Henriket és fiait is. Gutmann Simon Henrik 1806-ban született Gelsén, ahol apja bérlő volt. 3 25 éves korában költözött Kanizsára, hogy szerény raktárosi állást vállaljon a módos nyerstermény-kereskedőnél — egyúttal kalmárnál — Strasser D. Lázárnál/ 1 Főnöke mellett nemcsak a közvetítőkereskedelem fortélyait tanulta meg, és nemcsak a kiskanizsai és a környező horvát falvak parasztfuvarosait, „Krobotenfahrer"-jeit ismerhette meg, •—• Szlavóniában az utóbbiakkal vásároltatták fel a nyersterményt és pálinkát — hanem megtanult növekvő társadalmi presztízsének megfelelő módon viselkedni is. Üzletkötései érdekében sokat utazott: elsősorban a Dunántúlon és Szlavóniában, de Erdélyben, Ausztriában és Stájerországban is. Közben gyümölcsöző gazdasági és társadalmi kapcsolatokat teremtett, széles látókörre és jó emberismeretre tett szert. Volt érzéke a lehetőségek felismeréséhez és bátorsága vagyonát kockázatos befektetésekkel is gyarapítani. 1836-ban önálló kereskedést nyitott, 5 ám ez az első években még csak gyengén jövedelmezett. 1840-ben azonban feleségül vette volt főnöke leányát, s a hozományként kapott tőkével és egy olcsó haszonbérlettel megszilárdította a Gelse 1803/4. évi adóösszeírásában (dicalis conscriptiok, Zala Megyei Levéltár) szerepel egy Guttmon Alexander nevű hazátlan zsellér, aki évi 1540 Ft-ért bérelte a korcsmát, sőt valószínűleg a mészárszéket is. Egy fiával és két szolgával dolgozott. Gazdaságához két fejőstehén, 2 ló, 200 birka és 13 kapás szőlő tartozott. 104,40 Ft adót fizetett. 1806/7-ben bizonyos Guttmon Salamon 500, Guttmon Moyses pedig 1500 Ft árendával szerepel az összeírásban. (Hogy közülük melyik lehetett Simon Henrik apja, megállapítani nem tudom, mivel a korabeli zsidó születési anyakönyvek elpusztultak). 1815-ben előbbi mészárosként 150 Ft, utóbbi korcsmárosként 1000 Ft árendát fizetett. 1816-ban előbbi ugyanennyit, utóbbi 500 Ft-ot. Mindvégig hazátlan zsellér jogállásúak Előbbi egy, utóbbi két szolgával dolgozott. 1818 után (az 1817. évi összeírás hiányzik) nevezettek nem szerepelnek többé a gelsei dikálisokban. Nyilván elköltöztek, mert egy Summer nevű zsidó lett az árendás, özv. Guttmann Sándornéval később Kanizsán találkozunk háztulajdonosként. 4 Strasser Lázár életútja is jól tükrözi a közvetítő kereskedelemmel foglalkozók gazdasági felemelkedésének útját, s következtethetünk belőle a parasztság kizsákmányolásának növekvő mértékére is. 1831-ben zsellér jogállású kereskedőként egy II. osztályú ház és egy II. osztályú kereskedés, valamint egy kis szántó, egy rét és két ló után (ekkor két szolgát tartott) 17,50 Ft adót fizetett. 1841/42-ben azonban már egy I. rendű ház, egy I. oszt. kereskedés valamint két III. rendű ház és egy bérlet tulajdonosaként 35,54 Ft-ot adózott. Adója 1847/48-ra 50,45 Ft-ra emelkedett, ám az üzletekben dolgozott már a két fia, három szolga és két szolgáló is, A bérlet ugyanis ekkorra 2. osztályú kalmársági bolttá rukkolt elő. (Ugyanekkor Zossler Sámuel, aki a Sörházat 1000 Ft-ért árendálta, 80,25 Ft adót fizetett.) Villányi Henrik: A nagykanizsai izraelita hitközség tanintézeteinek története azok• nak alapításától napjainkig. Nagykanizsa, 1891. 39. 1. 5 Sarkady István: Hajnal. Arczképekkel és életrajzokkal díszített album. Bp. 1873. IV. kiadás.
