Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Gódor Győző: A közép-zalai dombság felszínfejlődési problémái. I. Ameridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése
Ha az adatokat összehasonlítjuk, látjuk, hogy különbség alig van, sőt a teljes hosszra eső lejtőszög ugyanakkora maradt (0,12°). A lejtőszöget vizsgálva a Szévíz és Válicka-völgy esetében egyaránt megfigyelhető a lebegtetett hordalékszállítási módra jellemző lépcsőzetesség. Mivel a két völgy teljes hosszában enyhe lejtésű, így a lépcsők lejtése sem lehet nagy. A két völgy lejtőviszonyait összevetve megállapítható, hogy a Szévíz esetében lényegesen kisebb értékekkel találkozunk, mint a Válickánál. Ez arra utal, hogy a Válicka-völgy fiatalabb, mint a Szévíz völgye. A táblázatok további vizsgálata alapján az is kitűnik, hogy az eltelt másfél évszázad alatt mindkét meder meghosszabbodott. A hosszabbodás főként két tényezőből fakad. Egyrészt a meder természetes hátravágódásábő], ami a Válickánál érthetően erősebb. Ennek megfelelően a söjtöri völgytalp is hátráló mozgást végez. A másik ok abban keresendő, hogy mindkét patak torkolata eltolódott a Zala folyásának megfelelően. Korábban már említettem, hogy mindkét völgyet szabályozták a múlt század elején. A szabályozott völgyek káros elemei között azonban meg kell említeni a lefolyó mellékpatakokat, melyek a csatornákat kis esőzések alkalmával is eliszaposítják, és így a lefolyást elgátolják. Ezért a csatornákat viszonylag sűrűn kell mélyíteni. A terület kőzettani felépítéséből (agyag, lösz, finom homok) és az ehhez szorosan kapcsolódó lebegtetett hordalékszállítási módból adódóan a probléma tehát időről időre újratermelődik. A völgyi vízválasztók kérdése A különböző folyók, patakok vízterületét a felszín kiemelkedésein húzódó vízválasztóvonal választja el, ahonnan a patakok más-más irányba folynak. Ha magaslaton, például hegygerincen húzódik, hegyi vízválasztónak, ha pedig síkságon, vagy völgyben helyezkedik el, völgyi vízválasztónak nevezzük. A völgyi vízválasztó nem éles vonal, elhelyezkedése bizonytalan, sokszor különböző irányba lecsapolódó mocsárvidéken halad át. 1G A völgyi vízválasztók a Zalai-dombság jellegzetes képződményei. Kialakulásuk, fejlődésük szorosan összefügg az É—D-i irányú meridionális völgyek fejlődésével. Míg a hegyi vízválasztók itt minden esetben denudációs állapotban vannak, addig a völgyi vízválasztók vidékére kifejlett stádiumban az egyensúlyi (neutrális) állapot jellemző. Az Alsó- és Felső-Válicka vízválasztójának területét vizsgálva megállapítható, hogy annak központi területe egy kb. 1400 m hosszú mélyedés, melynek mindkét végén egy valamivel magasabb küszöb található. A küszöböknek a völgyfő felszínfejlődésében fontos szerepe van. Látható, hogy a medence az északi küszöbtől lépcsőzetesen lejt dél felé. A lejtés értéke a lépcsőknél a legnagyobb, itt eléri a 2—3°-ot, a medence belseje pedig csaknem vízszintes, így tehát intenzív lefolyásról semmiképpen sem beszélhetünk. Sőt, a déli küszöb létrejötte miatt bizonyos mennyiségű víz lefolyása egyáltalán nem biztosított. Ennek következtében a medence központi területe zsombékos. így nem vélet0 Bulla Béla—Kádár László—Kéz Andor—Száva-Kováts János: Általános természeti földrajz I—II. kötet. Egyetemi tankönyv. Budapest, 1952—54.
