Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)

melyekkel bizonyítottam Kőváry és a monda hitelességét (30—33.), amit tartalma is igazol." Kőváry hitelességét újabb adataim egyöntetűen alátámasztják. Ezekből — terjedelmi okok miatt — csupán néhányat tudok bemutatni, de úgy vélem, hogy az esetleges aggályok eloszlatására ezek is elegendők. Kőváry Béla

39 már 17 éves korában a Zalai Közlöny munkatársa. 1872— 1878 között több tucatnyi írása jelent meg a zalai sajtóban/'

0 Ezek széles körű érdeklődésről, nagy nyelvismeretről, magas szintű — főként irodalmi — műveltségről tanúskodnak. Eleinte főleg műfordításai jelennek meg, később saját versei, útleírásai stb. is. Természetesen neki is vannak gyengébb írásai, de ezek a hitelesség kérdését nem érintik. Már 1872-ben kitűnik a folklór iránti érdeklődése''

1

, ami hamar elvezeti a népköltészet értékeléséhez és gyűjtéséhez. Műveltségéből adódóan elítéli a ponyvairodalom „badarságait"/'

2 Kritikus fő. Forrásaira általában hivatkozik, történeti forrásközlései pontosak. — nem hamisít/'

3 Göcsejben és vidékén népdalgyűjtést kezd és szervez. 21 éves korában jelenik meg Abafi kiadásában gyűjteménye, a Göcseji népdalok. 1875 őszétől cikksorozatban közöl belőle anyagot/'' és 1876-ban már a gyűjtő nevét, a gyűjtés helyét is jelzi. így a mondát és a népdalokat 1872—1875 között gyűjthette, utóbbiakat hét társával együtt. A gyűjtést a kiadvány megjelenése után is folytatta/''' Utolsó cikkében''

0 közli, hogy „egy teljes zalamegyei népdalgyűjteményt" kíván összeállítani, és kéri olvasóit, hogy „a Zalamegye egyes vidékein a nép által dalolt dalokat, balladákat, találós meséket,. .. népmeséket" stb. jegyezzék le és küldjék be címére. Ugyanitt utal a gyűjtés fontosságára, esztétikailag értékeli gyűjteménye 24 balladáját (eredetükre is kitérve), és itt is közli a Királyfi c. ballada variánsát. Gyűjtőmunkájával szoros kapcsolatban állanak alábbi közlései, megfigyelései, melyek jó szemű, hiteles gyűjtőre vallanak: „Ki ne ismerné legalább hírből a faluk oracumulát, az obsitos katonát, rendesen ezek terjesztik el egyik vidék népdalait a másikon, mert útjártukban megtanulják az „új nótákat", s szülőföldjükön ismétlik, a nép pedig kapva kap az új magyar dalon és végre szájról szájra jár. — Ezek t. i. az obsitos katonák 39Kőváry (Kaffehr) Béla (1855—1907) életrajzához adatok: Szinnyei 1900, 136 k.; Sziklai—Borovszky 1898, 340. és nekrológok: Szombathelyi Friss Újság és Vasvárraegye 1907, május 1. 40 Nagykanizsán, a Báíor/i-szerkesztette Z. K.-ben és az Adatok .. . -ban. Csupán utóbbi köteteiben — számításom szerint — 22 kisebb-nagyobb munkája jelent meg, a Z. K.-ben pedig ennek többszöröse! 41 „Keleti közmondások gyűjteménye" c. cikksorozata: Z. K. 1872—1873. (Fordítás németből.) 42 Z. K. 1875. évi 14. sz. '

i?

> Erre néhány kiragadott példa Bátorfi 1876—1878. alapján. (Csak a cikkek kezdő, vagy vonatkozó lapszámát jelzem!) — Forrás (irodalom) közlés: II.: 108, 129, 364. — Pontosság, betűhív iratközlés: II.: 108, 191, 366. — III.: 332. — Hibák korrigálása: „a téves históriai adatokat helyreigazítani éppen e folyóirat hivatása", (IV. 377.) — Forrástisztelet: régi iratot közöl, „meghagyva mind a magyar, mind a latin szöveg eredeti helyesírását". (I. 240.) — Számos írásában kritizál. V> Kőváry 1875—1876. 45 Kőváry 1877a., 1878. (Bátorfi III—V.) 40 Kőváry 1878. — Az idézet: 241.