Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Vándor László: A lenti vár
VÁNDOR LÁSZLÓ A LENTI VÁR 1976—78. EVI KUTATÁSÁNAK EREDMÉNYEI Lenti várának kutatása a negyedik ásatási periódushoz közeledik, így fontosnak látszik, hogy az eddigi eredményeket röviden összefoglalva közreadjuk. Ez annál inkább is szükséges, mivel ennek a jelentős erődítménynek maradványairól még a szakemberek közül is csak kevésnek van tudomása. 1 Délnyugat Zala ezen egyetlen álló vármaradványának régészeti kutatása leletmentésként indult 1976 őszén, amikor is a nagyközség tisztíttatta a vár környékét a bozóttól, és a várárokban előbukkantak a külső vár nyugati palánkfalának cölöpmaradványai. 1977-ben az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából, a nagyközség vezetőinek jelentős támogatásával megkezdődhetett a feltárás, amelynek végső célja az elhanyagolt épület helyreállítása és az idegenforgalom szolgálatába állítása. A vár a község északkeleti szélén a Kerka folyócska és a Sárberki patak összefolyása által közrefogott szigeten áll, amelyet egykor három oldalról széles mocsár vett körül. Csupán délnyugat felől volt megközelíthető. A szigetet mesterséges árokkal kettéválasztották, az északkeleti részén helyezkedett el a belsővár, a délnyugati felén pedig a külsővár. A vár védelmére a két vízfolyást az összefolyás alatt egy malommal visszaduzzasztották, így látták el vízzel annak árokrendszerét. A négyzet alakú belső várat, amelyből ma csak egy L alakú épület áll, egy 30—35 méter széles vizesárok övezte, amelyet a külső várból egy töltésúton lehetett megközelíteni. A legyező alakú külső vár délnyugati oldalán a visszaduzzasztott Sárbereki patak, keletre a Kerka töltötte be a várárok szerepét, nyugaton pedig a patak össze volt kapcsolva a belső vár árkával. Ez a felépítési rendszer a terepen ma is nagyon jól megfigyelhető. A vár környezetében csupán az utóbbi 50 évben történt változás. Az 1920-as évek végén az új Kerka medret keresztülvitték a belső vár vizesárkán a keleti oldalon, a külső váron pedig jelenleg keresztülhalad a 75-ös főútvonal. Az 1967-es műemlékjegyzékben mint barokk magtár szerepel; Engel Pál: Királyi halalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond korban. Bp. 1977. 137. — Lenti. Vármaradványokról nem tudunk.
