Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron
itt, erre a célra minden bizonnyal gyepvasércet használtak. Ez pedig alacsony foszfortartalom mellett nehezen képzelhető el, a gyepvasércnek ui. közismerten nagy a foszfortartalma. A csatári kovácsok tehát idegen helyről származó vasat is felhasználtak munkájukhoz. A csatári gödrökhöz hasonlókat Zala megyéből ismerünk. Csonkahegyháton és Zalaszabaron tárt fel hasonló komplexumokat Müller Róbert. 15 Csonkahegyhát községtől délre, a Kislengyel patak bal partján, a mocsaras rétbe nyúló domb tetejének kiemelkedő részén feküdt a középkorban a Szentiván nevű falu. Müller Róbert feltárta az elpusztult templom alapjait és a későbbi temető részletét. A domb délnyugati végén, ahol ellaposodik a terület, nyitott egy újabb kutatóárkot és ebben egy gödörkomplexumra bukkant, amely több lapos, teknőszerű bemélyedésből állt (13. sz. kép). A felső bolygatott rétegből késő középkori edénydarabok kerültek elő, alattuk levő rétegben kézikorongon készült barna és szürke színű edénydarabok voltak: finom homokkal soványított anyagú, hullámköteggel és hullámvonallal díszített darabok, melyek ezeket a gödröket a X—XI. századra keltezik. Agyaggolyók és vassalak darabok is voltak ott, a 4. sz. gödörben egészen nagy, egyenként 1 kg súlyú lepények, összesen mintegy 8—10 kg. Az 5/a sz. gödör alján a kerámia mellett egy ép vascipó feküdt, három agyaggolyóval együtt. A 4/c sz. gödör alján egy jobb és egy bal csikólábat talált Müller Róbert. Cölöplyuk, vagy háznyom itt sem volt a gödrök környékén. 16 Zalaszabar falutól északkeletre, a Zala folyó melletti Borjúállás szigeten — légvonalban kb. 2 km-re délre a zalavári Várszigettől — a feltöretlen felszín vakondtúrásaiban IX. századi edénytöredékeket gyűjtött Müller Róbert, majd a falutól délkeletre, közel a Zalához, a Szabari pataktól délre kb. 20 m-re 19o8-ban 2, 1969-ben 41 sírt tárt fel. A temetőhöz tartozó telepen szemétgödröket, árkokat és cölöplyukakat talált, házat azonban nem tárt fel. A nagy menynyiségű leletanyag a IX—X. századba keltezhető: hullámkötegvonalas díszű, körömnyomkodásos, szürke és narancs színű finomabb kerámia, fenékbélyeges talptöredék, csontárak, bronz csörgő csüngő, frank sarkantyú. 17 (14. sz. kép.) A temetőt a telepbe ásták. Ennek leletanyaga is a telepéhez volt hasonló. A IX. szelvényben több nagy, egymásba ásott gödröt találtak (15. sz. kép). A szelvény közepén, valamint a nyugati oldal mellett feltárt gödörben és annak kevert földjében több mint 20 kg súlyú, több darabból álló vascipó került elő. Müller Róbert véleménye szerint Borjúállás szigeten a IX. században egy köznépi telep és temető volt. mely Mosaburg civitas része lehetett. Valaha dorongút kötötte össze a Várszigettel, és ennek nyomai a legutóbbi időkig megfigyelhetők voltak. J8 A telep lakossága — temetési ritus alapján ítélve — keresztény lehetett. Vagyoni állapotukat a kevés és szegényes melléklet jelzi. A pogány 15 Köszönettel tartozom Müller Róbertnek, hogy a csonkahegyháti és zalaszabari ásatás dokumentációját közlésre átengedte. 1,; Müller Róbert ásatási jelentése. I./6 1968. ltsz. 8401. — Müller R. (1971) — 17—18. 17 A csonkahegyháti leletanyagot a zalaegerszegi Göcseji Múzeum őrzi Leltári szám: 68.14.1.—15., 68.19.2. — A zalaszabari leletanyag a nagykanizsai Thury György Múzeumban található. Leltári szám: 72.3.—72.42.l-ig. 18 Csalog József: Híd- és dorongutak Zalavár környékén A Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve. Zalaegerszeg, 1960. 138—139,
