Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Gódor Győző: A közép-zalai dombság felszínfejlődési problémái. I. Ameridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése

GÖDÖR GYÖZÖ A KÖZÉP-ZALAI DOMBSÁG FELSZlNFEJLÖDÉSI PROBLÉMÁI I. A meridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése 1975-ben jelent meg a Magyarország tájföldrajza sorozatban „A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék" című kötet. A mű egyrészt a két nagytáj ősföldrajzi fejlődéstörténetét és komplex természetföldrajzi elemzését foglalja magába, másrészt a középtájaknak a domborzat, az éghajlat, a vizek, az élővilág és a talajtakaró egymást kölcsönösen befolyásoló változásait felölelő szintézisét adja, azonban nem foglalkozik részletesen a közép- és kistájak felszínének mai alakulásával, és az ennek eredményeként kialakuló formakincscsel. Jelentek meg ugyan geomorfológiai témájú cikkek is a Zalai-dombságról, az előbb említett problémát azonban ezek sem oldották meg. Ezek a művek is többnyire csak a dombság általános geomorfológiai (felszínalaktani) problémáira keresnek választ, a részletekre nem. Ez a dolgozat egy szélesebbkörű kutatómunkának csak egy része, de a kiadvány soron következő köteteiben az itt tárgyalt terület egyéb morfológiai problémáival is szeretnénk foglalkozni. A terület helyzete, határai és geológiai képződményei A Nyugat-magyarországi-peremvidék az ország egyik legkülönbözőbb fejlődésű részekből összetevődött tája. Talán ez a fő oka annak, hogy az eddig készült tájbeosztások gyakran különböznek egymástól. Tulajdonképpen az is megkérdőjelezhető, hogy a Zalai-dombság beletartozik-e az előbb említett, többékevésbé mesterségesen körülhatárolt nagytájba, hiszen geomorfológiai jellegét tekintve jobban hasonlít a Dunántúli-dombsághoz, mint a szorosabb értelemben vett Alpokaljához. Ezen a vidéken esetenként a kistáj határok meghúzása is problémát jelent. A tájbeosztások Göcsej és a Söjtöri-hát közötti határt, mint két kistáj határát általában a Felső-Válicka völgyében jelölik meg. Ugyanakkor az említett területtől keletre a Principális-völgy külön kistájként szerepel, annak ellenére, hogy tájképi jellegét ugyanazok a morfológiai tényezők határozzák meg, mint a Válicka-völgyét. Vizsgálódásaim középpontja a Göcsejt a Kelet-Zalai-dombságtól elválasztó Felső-Válicka völgye. A vizsgált terület határai pedig a következők: északon a