Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron
A feltárt jelenségek értékelésének megkönnyítésére elvégeztettük az ásatáson előkerült vastárgyak metallográfiai vizsgálatát. Ezt Jerzy Piaskowski (Krakkó. Lengyelország) készítette el. 5 A vizsgálatok céljára — a nagyon kevés számban előkerült vastárgy közül — négyet választottunk ki. Mind a négy a ,,J" jelű gödörből származik: egy vaskés (leltsz. 66. 1. 20.), egy nagyobb, ismeretlen rendeltetésű vastárgy töredéke (66. 1. 22.), egy sarkantyú töredéke (66. 1. 23.) és egy szög (66. 1. 24.). Az ásatáson előkerült többi vastárgy: a ,,B" gödörből származó két karika és szög, az „E" gödörben talált két vascsat rendkívül rossz állapotuk miatt nem voltak alkalmasak vizsgálat céljára. A jó állapotban levő vaskés és vaskulcs szórvány anyag, és így nem nyújthat olyan pontos képet, mint az egy lelőhelyről származó, hitelesen feltárt négy vastárgy. A Jerzy Piaskowski által végzett vizsgálat tartalmazza a quantitativ és a qualitativ (spektroskopikus) kémiai analízist (I. tábla), és a metallográfiai vizsgálatot. 6 A vastárgyak összetételéből Piaskowski csak a foszfor és nikkel tartalmat határozta meg. Hiányzik a vastárgyak karbon, mangán és szilícium tartalmának számszerű kimutatása. A foszfortartalom alacsonynak mondható, csak az egyik tárgyé éri el a 0,1%-ot, a többi ez alatt van. Vastagh Gábor véleménye szerint a talált értékek olyan alacsonyak, hogy a foszfornak a vas keménysége emelésére gyakorolt hatása nem érvényesülhetett. Ugyancsak Vastagh Gábor hívta fel a figyelmemet a csatári tárgyak nikkeltartalmára. Véleménye szerint azt a vasnyersanyagot (vasbucát), amiből a nikkel tartalmú eszközöket készítették, valahonnan messziről kellett hozni. A Dunántúlon potenciálisan számbajöhető vasércelőfordulások (gyep vagy mocsárércek), de esetleges — ugyan még nem talált, de elképzelhető — konkréciós előfordulások nikkelt nem tartalmaznak. Az ismert, a Dunántúlhoz tartozó, geológiailag régebbi, komolyabb ércelőfordulások (Zengővárkony, Burgenland) sem tartalmaznak nikkelt. Nincsen nikkel a történelmi Felső-Magyarország vasérceiben sem, még a dobsinaiakban sem, ahol pedig a XIX. században folyt némi nikkelérc-bányászat. így a csatári tárgyak nikkeltartalmának eredete rejtélyesnek mondható. 7 A tárgyak metallográfiai vizsgálatának részletes ismertetése: kés (lt. sz. 66. 1. 20.) felületén elég mélyre húzódó szenítést mutatott. Lehetséges, hogy vasból kovácsolták és keményítés céljából szenítették. Az erősen szénült részekben tűstruktúra alakult ki, a gyengébben felszenült részekben pedig ferritstruktúra. Keményítés céljából a kést hőkezelésnek vetették alá, vízben edzették. vastárgy (lt. sz. 66. 1. 22.) különböző széntartalmú részek voltak megfigyelhetők benne. Az erősen felszenült (0,05—0,2% C) ferrit-perlit szerkezetű réte5 A vizsgálatok anyagi fedezetét a Göcseji Múzeum biztosította, melyért ezúttal is köszönetet mondok Németh József múzeumigazgatónak. 6 Jerzy Piaskowski: Csatárról (Zala megye) származó vastárgyak metallográfiai vizsgálata. Kézirat a zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattárában. Kiadása előké^ születőén az Acta Archeológicában. 7 Vastagh Gábor: Lektori vélemény Valter Ilona , Árpád-kori kovácsműhely Csatáron" című dolgozatáról. Kézirat.
