Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)

tikusaim Kőváry (és ezzel a monda) hitelességét vitató dolgozatai után ezt a kérdést is felül kellett vizsgálnom. Tisztázásához bő egykorú anyagot kutattam fel. Időközben előkerült a mondákat is tartalmazó, és a mondavidéken is használt régi tankönyv.

4 Igaz, ez Kőváry szövegének módosított átvétele, mégsem érdektelen, hogy hatása kimutatható-e a mai anyagban. Kiadási okokból kénytelen vagyok témámat több rövidebb dolgozatban tárgyalni. A most rendelkezésemre álló terjedelemben kizárólag az alapvető kérdéssel: Kőváry és a monda hitelességének problémájával foglalkozom. Bár ezt — megítélésem szerint — megnyugtatóan tisztáztam (30—33., 35—37.), mégis újból kell azt tárgyalnom, mivel hallgatásom oka félreérthető lenne. Ide tartozna a Kőváry-féle közlés részletes szövegkritikai elemzése is, ez azonban — széleskörű összefüggései miatt — nem fér el a jelenlegi terjedelemben, így azt (a tankönyvvel együtt) a következő munkámban kívánom tárgyalni. Erről most csak annyit, hogy Kőváry csupán formai, stiláris változtatást végzett a népi szövegen, tartalmit nem,

5 így az a hitelesség alapvető kérdését nem érinti. Gönczi Ferenc, Göcsej és Hetes nagynevű népraj zkutatója

5a részéről érte 1914-ben az első kritika Kőváryt.

6 Mivel nem találta meg ezt a mondát — sőt a hatalmas tölgyet, az Attila-fát sem! — kijelenti, hogy a mondát úgy „faragták; a nép ajkán nem él; újabban csinálódott." Gönczi véleménye téves: a mondát és a fát azért nem találta meg, mert azt rossz helyen kereste (22., 30.) Bizonyára ez a negatívum befolyásolta Kőváry és gyűjtése megítélésében. Szerinte a Kőváry-közölte 24 ballada „Nagyobb része saját költeménye lehet Kővárynak. Ha nem, azok semmi esetre sem e vidék népének szellemi termékei."

7 Negatív véleményének bizonytalansága feltűnő. A másvidéki eredet (itteni elterjedés) és „Kőváry költeménye": két különböző dolog. Ha utóbbi az igaz, úgy elmarasztalható Kőváry a hamisítás, ha viszont nem, úgy Gönczi a felületes ítélkezés vádjában. A Királyfi

8 balladát 1914-ben még „nagyon értékes"-nek mondja,

9 1948-ban viszont már ez is „valami verselgető úriembertől származott a nép ajkára."

10 Sajnos, részben Gönczi ellentmondásos, megalapozatlan véleményére nyúlik vissza Kőváry és munkássága későbbi elítélése. Gönczi véleményének tényleges súlya a továbbiakból kitűnik. Munkámat 1958 után, a monda hitelességének kapcsán az alábbi kritikák érték : 4 Horvátfalva. 5 Az egyetlen zavart okozó, és feltehetően Kővárytól származó kitétel a Göcsejország, mellyel a nálunk félreérthető Palócország fekvését „pontosította". 5a- A kutatóknál nem változó státusukat, hanem fő kutatási területüket jelzem, azért, hogy kitűnjék: mely tudományágak kutatói részéről érte Kőváryt, vagy munkámat kritika. G Gönczi 1914. 8, 39. 7 Gönczi 1914, 523. — A kiemelések mindenütt tőlem! 8 A továbiakban így, rövidítve említem a Királyfi és királyleány c. balladát, melyet először közöl Abafi 1876, 3. k. (2. sz.) és 1876a., 88. A fonetikai jelölés és a köznyelvi írás az egyes kiadványokban helyenként eltérő. 9 Gönczi 1914, 522. 10 Gönczi 1948, 262.