Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Gódor Győző: A közép-zalai dombság felszínfejlődési problémái. I. Ameridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése
emelkedése kisebb volt, és itt relatív értelemben süllyedés keletkezett. 12 Állítását azzal támasztja alá, hogy a levantei—ópleisztocén hordalékkúp homokoskavicsos rétege, amely a nyugati területeken hatvan—hetven méter vastag, a Kerka-völgytől keletre teljesen hiányzik. A középpleisztocénben hasonló jellegű emelkedést tételez fel, és megállapítja, hogy a kelet felé növekvő emelkedés eredményeképpen a patakok a völgyek DNy-i—Ny-i oldalához tapadva folynak. Ezzel tulajdonképpen tektonikus alapon válaszol a völgyaszimmetria kérdésére. Az előbbi következtetések azonban tévesek. Az ugyanis, hogy a hordalékkúpok anyaga nyugatról keletre elvékonyodik, nem vall a térszín kelet felé növekvő emelkedésére, hiszen ha a folyók hordaléka É-ról és Ny-ról érkezett területünkre, akkor a keletkezett hordalékkúp vastagsága kelet felé szükségképpen csökken. Ráadásul a patakok sem tapadnak mindenütt egyértelműen a nyugati völgy oldalakhoz. Söj törnél például a Bükk aljai-patak K—Ny-i irányú medre is aszimmetrikus völgyben folyik. S a Válicka és a Szévíz esetében sem mondható el, hogy végig a nyugati völgyoldalhoz tapadva folynának. A 2. ábráról megállapítható, hogy a Válicka-völgy aszimmetriája Baktól északra keleti irányban tolódik el. Tehát a völgy-aszimmetria kérdését tektonikus alapról kiindulva nem lehet megoldani. Nyitott kérdés marad az aszimmetria K—Ny-i irányú felcserélődése. A hordalékszállítás módja azonban erre is megadja a választ. Az Ös-Duna elvonulásával a pleisztocén folyamán a homokon kívül egyéb üledékek is megjelentek. Természetes az is, hogy az Ös-Duna hordalékaként a homokon kívül finomabb, iszapos, agyagos üledékek is idekerültek. Ezzel kapcsolatban a pleisztocén folyamán az ártereken keletkezett löszről sem szabad megfeledkeznünk. Mindezeket figyelembevéve természetes, hogy a görgetett homok mellett lebegő iszapot és ugráló homokot is szállítottak a folyók. Területünk változatos kőzettani összetételéből eleve következik is, hogy a folyóvízi hordalékszállítás különböző változatai alakultak ki. A kérdés tehát az hogy melyik az a vegyes hordalékszállítási mód, amelynek völgyképző tevékenységében az aszimmetria jellemző szerepet játszik. A Zalai-dombság területén a lebegtetett hordalékszállítási mód túlnyomó voltával kell számolnunk. Mivel azonban az ugráltatott homok kisebb vagy nagyobb arányban mindig jelen van, a völgykeresztmetszetek többé-kevésbé mindig aszimmetrikusak lesznek és a meder kanyarogni vagy cikk-cakkozni fog. Ugyanígy biztosítja a lebegtetés minden esetben a teraszosságot, és a völgy talp háromszögletes szakaszokban való szélesedését, valamint lépcsőzetességét, a görgetés jelenléte pedig a hosszabb-rövidebb egyenes mederszakaszokat. Az ilyen vegyes típusú völgyeken jól látszik a völgyaszimmetria és a féloldalas mellékvölgyhálózat, továbbá a szakaszosan szélesedő völgytalp. 13 A fenti sorok választ adnak a zalai meridionális völgyek aszimmetrikus jellegére, és egyúttal az aszimmetria területi eltolódására is. Megállapítható tehát, hogy a területünket felszabdaló fővölgyek a középpleísztocéntől napjainkig 12 Lovász György: A Zalai-dombság felszínfejlődési vázlata A Magyar Földrajzi Társaság XIV. Vándorgyűlése, Zalaegerszeg, 1960. szept. 10—12. Budapest, 1961. 13 Kádár László: Dinamikus geomorfológia. Debrecen, 1970. Egyetemi jegyzet.
