Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szabó Béla: Az
nőkét, hogy lehetőleg olyan rendtársat bocsásson a sereg rendelkezésére, aki a magyaron kívül horvátul, sőt németül is tud. Természetesen mind az orvosoknak, mind a lelkésznek tisztességes fizetést ígérnek. A tábori istentisztelet tartására 35 forintért a kanizsai ferences atyáktól szereznek egy hordozható oltárt. Gondoskodnak ezenkívül a nemesi sereg poggyászának szállítására alkalmas szekerekről és igavonó állatokról is. Forrásainkban arra nincs utalás, hogy a lovasok számára egyenruhát írtak volna elő, erről nincs központi intézkedés; a fegyvereikről újra csak a főispán révén próbálnak gondoskodni. E tárgyban ír gr. Goes, Karinthia tartományi kapitányának, s arra kéri, hogy Karinthiából, mivel ott ügyes mesteremberek találhatók, egyelőre legalább 100 karabélyt és 100 pár pisztolyt próbáljon előteremteni. Ezután kijelölik a lovasság tisztikarát. Ezredesül gr. Szapáry István kani_ zsai földesurat kérik fel. Helyettese: Rumi Lázár főszolgabíró. Főstrázsamester: Marton Ferenc szolgabíró. A csapat törzsébe tartoznak még: a kvártélymester, tábori lelkész, élelmezési tiszt, hadbíró, orvos és a segédtiszt. A három főtiszt egyúttal egy-egy kompánia parancsnoka is. A másik két század elöljárója Sárkány István és Hertelendy Gábor szolgabírák. Nagyjából tehát a vármegyei közigazgatás vezetői állnak a felkelő sereg élén is. Mindegyik századnak megvan a maga hadnagya, zászlótartója, őrmestere, írnoka, kürtöse és kovácsa. 6 Sajnos, megfelelő családtörténeti adatok hiánya miatt nem tudunk pontos képet adni arról, hogy a tisztek közül kinek volt egyáltalán katonai szolgálata és milyen rangban. Egy azonban biztos, hogy a nemesi sereg ezredese: gr. Szapáry a saját állítása szerint sem katonáskodott megelőzőleg. Valószínűleg a kijelölését az tette indokolttá, hogy grófi rangja és vagyona révén megfelelő tekintélyt biztosíthatott ebben a tekintélyi elven felépült társadalomban, a megye által kiállított katonaságnak a hatóságokkal való érintkezésében; lehet, hogy ő maga is, dicső elődei példáján felbuzdulva, harci babérokra vágyott. Annak a Szapáry Péternek volt ugyanis az unokája, akit, mint a török fogságban megkínzott, eke elé fogott rabot emleget a történelem. 7 Hogy az ezredes katonai ügyekben járatlan volta miféle kárt okozott az egész lovas seregnek, arról még a későbbiekben lesz szó. Mindenesetre volt a tisztek közt néhány katonaviselt férfi is, így elsősorban Marton Ferenc, a főstrázsamester. Ezek voltak az október 29-i közgyűlés előkészítő intézkedései, ezután következett a dolog nehezebbik része, a végrehajtás, ami aztán tart egészen a csapatok következő év februári hadbavonulásáig, s hogy a bécsi udvarnak mennyire égetően szüksége volt a magyarok segítségére, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy miután már megvalósult az insurrectios törvény, 6 Kgy. jkv. 1741. X. 29. 81—124. o. (A X, 28-iki konferencia anyaga is itt szerepel az ülés végére bevezetve.) 7 Kgy. i. 1741. XII. 12. 59. sz. és Nagy Iván: Magyarország családai X, k, 480—481. o.
