Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szabó Béla: Az
terhelő kötelezettségeket, de még ha meg is volna az anyagi erő, a megyében nem lehet sem ruhát, sem fegyvert szerezni a leendő katonák számára. Végül is a megye vezetői azzal csillapítják le indulataikat, hogy majd a királynő intézkedik, azt kell megvárni/ 1 Nyoma sincs tehát annak a lelkesedésnek, ami az országgyűlési rendeket a „vitám et sanguinem" jelenetére ösztönözte, az alsóbb nemességnek nem volt kedve sem a saját bőrét háborúba vinni, sem anyagi áldozatot vállalni a királynőért. Ha rajtuk múlik, bizony nem sok segítséget kap az uralkodóház; ennek szerencséjére azonban még a megye életében sincs sok szava a birtoktalan nemesnek, hanem az előző hét századhoz hasonlóan a XVIII. században is a nagybirtokos, illetve országos hivatalokat betöltő arisztokrácia akarata érvényesül, a megyékben elsősorban a főispánok személyében. Zala megye ekkori főispánja gr. Althan Mihály János, osztrák főúr, az aranygyapjas rend lovagja, udvari titkos és a cseh udvari kancelláriai tanácsos. Atyja, a hasonnevű gróf III. Károly császárnak spanyolországi uralkodása idején bizalmi embere, később titkos tanácsos és főlovászmester. 1721ben kapta adományul a Zrínyiek egykori muraközi uradalmát, s vele Zala megye örökös főispánságát. 1722-ben meghalt, mielőtt még a főispáni széket elfoglalta volna, özvegye kezelte a hatalmas uradalmat, amelynek jövedelmezőségére jellemző, hogy a megyére kirótt hadiadó 1/5 részének terhét viselte. A spanyol származású grófnőnek, III. Károly kegyeltjének újjávarázsolt csáktornyai kastélyában maga a császár is több ízben megfordult. A férj halála után az 1710-ben született Mihály János gróf örökli a zalai főispánságot, de kiskorúsága idejére gr. Batthyány Lajos, a későbbi kancellár a főispáni helytartó. Az ifjú gróf 1733-ban kerül ténylegesen Zala megye élére. 5 Rendelkezett tehát mindazokkal a requisitumokkal (vagyon, jó kapcsolat a központi kormányzattal), amiknek a birtokában sokat segíthetett a megyének. Valóban az ő társadalmi osztálya és a vidéki nemességnek az egyre kívánatosabb országos hivatalok elérésére vágyó, s rájuk támaszkodó tagjai döntő módon befolyásolhatták egy-egy megye állásfoglalását. Nemsokára megérkezik a királynő október 17-én kibocsátott rendelete, majd pár nappal később a kerületi parancsnok, Eszterházy országbíróé, s ezekben most már hivatalosan szólítják fel a megyét, hogy az országgyűlési végzéseknek megfelelően azonnal fogjanak hozzá a nemzeti felkelés megszervezéséhez, így került sor az október 29-i megyegyűlésen az insurrectio sokrétű, s nagy hozzáértést igénylő munkálataira. A főispán jónak látta, hogy még a gyűlést megelőző, szűkebb körű konferencián tárgyalják meg a tennivalókat, hogy a plénum elé már kész javaslatokkal állhassanak elő. Bár ezen a közgyűlésen is igen sokan jelentek meg, így sikerült simán megtárgyalni és úgyszólván minden részében elindítani a katonaállítást. Kgy. jkv. 1741. X. 6. 69—76. o. 5 Az Althanokról: Allgemeine deutsche Biographie (kiadta a bajor akadémia) Berlin, 1971. I. kötet. 219. o. és egy jezsuita által összeállított; Topographia magni regni Hungáriáé Vienna 1750. 120—121. o.
