Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Lendvai Anna: A XVII. századi zalai céhek
„A mesterlegény se sokadalomnak, se ünnepnek, se országgyűlésnek idején el ne hagyhassa az urát" — követeli meg a kanizsai csizmadiák 13. articulusa. Valószínűleg gyakran előfordult, hogy a legény elhagyta mesterét, hiszen 5 Ft büntetést helyeztek kilátásba, ha elmegy mesterétől, majd mégis visszatér (kanizsai szabók). Szigorú szabályok határozták meg a legények életét. Hajnali 2 órától este 9 óráig dolgozik a kanizsai szabó-, hajnali 3-tól este 9-ig a csizmadialegény. Tartsa tisztán a csapóműhelyt (Tapolcán), tartózkodjon a paráznaságtól, mert „kirekesztik a szolgálatból" (kanizsai vegyes céh). A szentgróti takácsok még azt is megszabják, hogy ünnepnapon 6 órára érkezzen vacsorára a legény, ha egy napot is elmulat, 10 magyar pénz bírságot kell a céh ládájába tennie. A céhélet legfontosabb eseményéről, a mesterré válásról — pontosabban ennek feltételeiről — minden privilégium gondosan intézkedik. Az inas, amikor legénnyé vált, vándorútra köteles indulni, „hogy a mesterségét gyakorolja". A vándorévek száma általában 3, de a szentgróti takácsoknál 2 év, „előbb nem jöhet haza". Kivétel is van: ha szülei meghalnak, továbbá ha az illető mesternek a fia, tőle 1 év is elfogadható. Mindenütt gondoskodtak a máshonnan érkező legényekről. Szállást a céhmester biztosított számukra, ahhoz a mesterhez adta őket dolgozni, akinek szüksége volt legényekre. A mesterré válás fontos követelményét, a remek készítését pontosan meghatározzák az articulusok. A szabók remekműve Kanizsán 1 papnak való köntös, a csizmadiáké „papucs kapcástúl". A szentgróti takácsok 4 öreg mester előtt remekeltek olyan művet, amely a mesternek megmarad (s valószínűleg értékesíti). A mestermű elkészítése után következik a mesterek megvendégelé 1se; 24 ember számára készíttetik a keszthelyi szabók, akik még 2 kóstoló mestert is állítanak, hogy „az étkek savát-borsát" ellenőrizzék. 8 tál étket várnak a remekelő legénytől a szentgróti szabók, de ők még „fölöstökömöt" is, amely 4 tál étek, 2 vödör bor legyen. Az ebéd mellé 3 akó borról, 1 akó sörről kell gondoskodnia a tapolcai csapónak. Ezután a céhládába le kell tennie a legénynek 1 magyar forintot vagy 1 aranyat a szentgróti takácsoknál és a kanizsai csizmadiáknál, 10 forintot, 33 pénzt („hitpénz") a keszthelyi szabóknál; 2 forintot a szentgróti szabóknál ; 33 forint summát a kanizsai vegyes céhben. Ezek után a mesterek elé állhat a legény, akinek meg kell fogadnia, hogy a terheket közösen viseli velük, továbbá 1 év alatt megházasodik; amennyiben ezt nem teszi, mesterségét nem gyakorolhatja. A céhlevelek további articulusai már az inas- és legény éveken túljutott, remekelt, s a céh mesterévé lett iparosok kötelességeit, jogait, mindennapi életének nemegyszer szigorú normáit szabják meg. „Articulusainkat istenesen kezdjük; mint hogy maga az 7. napon, úgy mint vasárnap és egyéb ünnepnapon misét és igéjét hallgatunk" — szól a tapolcai csapócéh 1. articulusa. Nem hiányzik egyetlen privilégiumból sem a vasár- és ünnepnapok megtartásának szigorú követelménye, s bár láttuk, következetesen dolgoztatják hajnaltól estig inasaikat, legényeiket, az ünnepnap szentsége sérthetetlen, hiszen büntetőpénz fizetendő ellenkező esetben. „Ha valamely mester akármely Istennek igéjét szántszándékkal elmulatná, 50 pénz legyen büntetése" (a kanizsai szabók 27. articulusa). Jellegzetes viszont a felmentés: „mulaszthatatlan dolgok a nagyságos urak és nemesek dolgai", ezeket ünnepnap is készíteni kell.
