Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

Szógák, cselédlányok napszámosok

A cselédlány kelt elsőnek a házban, hogy befűtsön, reggelit készítsen, mire gazdái felkelnek, s ő volt az utolsó, aki ágyba került. Allatok gondozása, kertészkedés, mosás, vasalás, takarítás, főzés, vagy főzésnél segítés, szőlő kapálása, bevásárlás mind az ő munkakörébe tartozott. A fát megvágatták, csak be kellett hordaniok. Különleges helyzete a csendőrségnél volt a szolgálólánynak. Ö csak főzött, a takarítást, mosást más végezte.

98 A gróf két lányt alkalmazott. Konyhalány volt az egyik, szobalány a másik. Amit a konyhalány csinált, azt nem csinálhatta a szobalány és megfordítva. A szobalány öltözékén (fején kis masniszerűség) meglátszott előkelőbb beosztása. Az intézőt legtöbbször a konyhalány látta el étkezéskor. A szobalány a grófnét szolgálta ki. A II. világháború befejezésével megszűnt az a lehetőség, hogy cselédet tartson valaki. Pár évig néhány család bejárónőt alkalmazott mosni, gyerekekre vigyázni, de ez a munkaerőhiány miatt megszűnt. A hajdani szolgálólányok már idős asszonyok, kiknek szomorú emlékeit felnőtt gyermekeik sem akarják elhinni, mesének tartják őket. Volt gazdáik legtöbbje meghalt, akiktől adatokat gyűjtöttem, azok megszépítve adták elő a múltat. A volt szógalegények keserűen legyintve mondták: „Hagyjuk, ne beszéljünk róla! Nem érdemes!" De vajon tényleg nem érdemes feleleveníteni ezeknek az embereknek múltbeli sorsát? Jó átadni ezeket a történeteket a mai fiatalok számára, hadd tudják és értsék meg, mennyivel jobb, gondtalanabb az ő sorsuk. Beszélnünk kell még a napszámosokról is. Volt a falunak egy olyan rétege, akik saját házban laktak, földjük viszont nem volt, vagy olyan kevés, hogy abból megélni nem tudtak. Ezek jártak rendszeresen napszámba az uradalomba, módosabb gazdákhoz, iparosokhoz, kereskedőkhöz. Sőt nemcsak a nincstelenek mentek el napszámba, hanem 3—5—8 holdas gazdák is, bár ezek inkább csak olyan munkákat vállaltak, amelyekhez bizonyos szaktudás kellett — szőlőmetszés, épületfa, dongafaragás, zsúpkészítés stb. A nincsteleneknek a napszám a mindennapi kenyeret jelentette, ezért minden munkát elvállaltak pénzért, gabonáért, fuvarért, egy kis tejért, vagy aludttejért, A faluban mindenki tudta kik ezek, ha szükség volt rájuk, üzentek értük, és ők mentek. Dolgos napjaik száma munkájuktól függött. Nekik az volt a jó, minél több napot kellett dolgozni. 1929-ben a Nasici cég fogadott fel napszámosokat hídépítéshez, 20 filléres órabérrel. Keresetnek jó volt, de sokat kellett érte dolgozni. Egész nap le-föl rángatni a cölöpverő kosát, nem tartozott a gyerekjátékok közé. Akkor még emberi erővel verték le a híd tartócölöpeit. Nők e munkában nem jöhettek számításba.

99 A gróf az I. világháború befejezése után napszámosokat fogadott kukoricája leszedésére, fosztására. Istállókban rakatta a letördelt csöveket és ott fosztották ki az asszonyok 1 koronás napszámbérért.

100 Amikor a koronát felváltotta a pengő, 80 fillér lett a napszámbér. Kovács János azért ment el vidékre napszámba, mert Veszprém megyében ugyanekkor 98 Horváth Istvánné Nova 99 Dorfinger István Nova m Szőke István Nova