Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
A parasztság
állapították meg a tényt és döntöttek. A bíró ügyiratokat és pénzt kezelt, fizette a szőlőpásztort. Akinek nem volt szőlője, az nem mustot, hanem pénzt fizetett a pénztárba. Ebből az összegből vásároltak fegyvert (pisztolyt) és lőszert a szőlőpásztor részére, s fedezték az esetleges kiadásokat. A szőlőtulajdonosok területük nagysága alapján 3—25 liter mustot fizetlek. A plébániának 1 1/2 kat. hold szőlőterületért 25 liter mustot kellett adnia. Ennek arányában fizettek a többi gazdák. Senki nem annyit adott, amennyit kiszabtak rá. 2—3 korsóval mindig megtoldották a járandóságot. A pásztor szüret alkalmával több üres hordót vitt fel a hegy különböző részeire. Fiával, feleségével üres vödrökkel járták a pincéket. Ha megteltek edényeik, beleöntötték a hordókba a bort. 500—600 liter is összejött. Olyan ravasz gazda is akadt, aki többet, adott, mint kellett volna, de vizezett mustot! 7 ' 1 A szőlőpásztor vigyázott a szőlőkre és a szüreti idő betartására. Ha lopás történt, neki kellett bejelenteni. Ö ügyelt fel a hegy rendjére is. Lopás esetében csak az „áldott állapotban" levő asszonyokkal tettek kivételt. Bárkinek szőlőjéből, gyümölcséből vehetett. Sőt gyakran a szőlőpásztor is figyelmeztette: „Ha gyümölcsöt, szőlőt megkíván, nyugodtan vegyen le ott, ahol talál!" A fák első terméséből mindig vittek egy terhes asszonynak, mert azt tartották, akkor bő termő lesz a fa. A hegyet gyepű vette körül (élősövény). Minden tulajdonosnak megvolt a maga gyepűrésze, amit gondozott. Ez legtöbbször a saját szőlője végében feküdt, de ha nála nem volt, másutt jelöltek ki számára. A gyepűt később akáccal ültették be. A hegyek laposabb részein, udvarokon, ásták meg a „tokák" helyét. Ezek 2X2, 3X3 vagy 4X4 méter nagyságú 2—2,5 méter mély gödrök voltak, amelyeket fonáskerítéssel vettek körül. Ezekbe esővizet gyűjtöttek, ezt használták fel a lakók állataik itatására, mosásra, mosakodásra, a gazdák pedig permetezésre. A közös tokák vizéhez mindenki jogot, formálhatott. Alsóhegyen Becze Ferenc pincéjénél, Konc-hegyen a hegyvégen volt közös vízszerző hely, tóka. Alsóhegyen mindössze két kutat, Konc-hegyen és Felsőhegyen egyet-egyet ástak. A hegyi kaszálókat szívesen vették bérbe, mert aránylag olcsóbb volt, mint a réteké. Holdanként 3 pengő, viszont kevesebb fű termett rajtuk. Szőlőt is olcsóbban lehetett venni, mint házhelyet. Pl. Tiszai Pál 1928-ban 300 négyszögöl házhelyért 1260, 1936-ban ugyanekkora szőlőterületért 330 pengőt fizetett. Egy bika árából (360 pengő) fizette ki a vásárolt területet. 7 '' A szőlőfajták az évek során keveset változtak. Legkedveltebb fajták: burgundi, izabella, kormin, tótszőlő, kadarka. Gyakran teszik fel a kérdést: Nova a nohától, vagy a bor kapta a községtől a nevét. A nohát 1920-ban Fodróczi Márton hozta Tiszanicáról (Horvátország). 76 Addig itt nem ismerték. Az északi vidéken mondják csak a nohát novának! Sok mende-monda kering borával kapcsolatban. Tény, hogy tartalmaz olyan anyagokat, amelyek ártalmasak az emberi szervezetre, ezért kiirtását szorgalmazzák. (Eddig még eredménytele74 Varga Károly Nova 75 Tiszai Pál Nova 7(i Dorfinger István Nova
