Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A nagybirtok gazdálkodása

Mivel szép számú állatállománya volt a gazdaságnak, ezért gondoskodni kellett megfelelő takarmányról. Takarmányrépát minden évben vetettek. Gondozása komoly munkaerőt igényelt, ezért harmadosnak ezt is kiadták, de mindig maradt annyi a részelés után, hogy bőven jutott az állatoknak télire. A répa mellett takarmánykáposztáról is gondoskodtak, hogy változatosabbá tegyék a téli étrendet. A sertések és növendékmarhák számára 2 holdon tököt ültettek. A tarlókba másodnövénynek kölest, szudánfűvet, csalamádét vetettek, amiket szintén takarmányozásra használtak fel. A felsorolásból látható, hogy a takarmányok biztosítását rendkívül nagy szakszerűséggel és gondossággal tervezték meg a gazdaságot irányítók. A sors úgy hozta évek múltán, hogy a volt könyvelő Szekeres József lett a termelőszövetkezet főagronómusa. Irányítása alatt olyan változás következett be a tszben, ami jelentős anyagi gyarapodással járt. Egy munkaegység értéke 25.48 Ft-ról 40, majd 50 Ft-ra ugrott fel, és a gazdaság vagyona szintén gyarapodott. Ami talán a legfontosabb, véglegesen eldőlt a tsz termelési arculata. Szarvasmarhatenyésztés lett a fő ágazat,ennek rendelték alá a növénytermesztést. Nem Szekeres József kizárólagos érdeme ez, de az biztos, hogy nagyon sokat tett azért, hogy szilárd alapokra kerüljön a termelőszövetkezet állattenyésztése. Előző munkahelyén sokat látott, tapasztalt, s tudta milyen követelmények vannak egy nagyüzemi gazdaságban. Ennyi kis jelenbeli kitérés után visszatérek ismét az uradalmi gazdálkodás ismertetésének folytatására. A hagyományos növénytermesztés mellett ipari növények vetésével is kísérleteztek, főleg a negyvenes években. Kezdetben olajlennel próbálkoztak Űjhelyen és Krisztinában. Ezt nem tépték, hanem csak kaszálták, magját olajnak adták el. szalmáját pedig bálázva értékesítették. 1944-ben tértek át a rostlen termesztésére. Ennek az Imre-majori földek feleltek meg, de Csapófánál is jó termés lett. Csapófánál azért termett több len, mint másutt, mert nyirkosabb volt a levegő a körülötte levő erdők miatt. Általában 10 kh. volt az a terület, aniit lennel vetettek el. (A termelőszövetkezet is többször próbálkozott lennel — több kevesebb sikerrel. 1967-ben 62 ha-on rostlent vetettek, és 45 q átlagtermést értek el. Szállítási és egyéb problémák miatt azonban abbahagyták a vele való foglalkozást.) A másik ipari növény, amivel kísérletezett az uradalom, a napraforgó volt. Egy évben (1940) ezzel is megpróbálkoztak. így hasznosítják, gondolták a farkaslyuki sovány földeket. Szerencsétlen választás volt. Nagyon kevés lett a termés, az is gyenge minőségű, ráadásul az erdők közelsége miatt a madarak alaposan megdézsmálták a tányérokat. Magját olajnak adták el, de a „pogácsát" visszakapták takarmányozásra. Az eddig leírtakból már lehet következtetni arra, hogy állattenyésztéssel is foglalkozott az uradalom. Lovak, szarvasmarhák tartásával biztosították a munkák elvégzését, a cselédek tejjárandóságát, eladással pedig a jövedelmet. A majorokat már szakosodás szerint rendezték be. IMRE-MAJORBAN a növendékmarhákat, borjúkat (30—40 db) helyezték el. A juhokat (400—500 db) Olga-majorban tartották. Imre-major és Olgamajor között több sovány legelő volt, ahol a juhok még találtak táplálékot maguknak. Gyapjút és fiatal bárányokat adott el az uradalom. Fejni nem fejték az állatokat. A juhállomány felszámolására azért került sor, mert legelőjü-