Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

VII. MEGYEI TANÜGYI SAJTÓ ÉS PEDAGÓGIAI IRODALOMI

Tanácskozmányi jegyzőkönyv. A zalamegyei kiskomáromi kerület néptanítóinak a tanügyi törvényjavaslatra vonatkozó módosítványa. A nevezett tanítói testület közül megjelentek: Péntek György pacsai, Schmal Sándor orosztonyi, Sándor István galamboki, Réchey Ferenc karosi, Schmal János kerecsenyi, Szita Bódi magyaródi, Paitler Ferencz újlaki, Tóth Pál horváti, Györkös Mihály garabonczi, Krizmanics János sz.-péteruri, Kutor László szabari, Kiss József nagyradai, Lendvai József zalakoppányi, Czéder József csányi, Kovács Mihály kehidai, Deíi Dániel csapi, Szauter Ernő felsőrajki, s alulírt néptanítók. Nagy József és Pungor Antal altanítók, úgyszintén Körmendy Sándor helybeli kerületi jegyző úr. — Egy a testület közül kihagyatott, miután nem átallotta utólagosan kinyilvánítani, hogy ő nem kötelességszerűen jelent meg az értekezleten, hanem esetlegesen. Mindenek előtt, hogy a testület kellő irányt vehessen magának, elnököt és jegyzőt választott, — elnöknek Péntek György — jegyzőnek pedig Szabó Lajos, e sorok írója választatott egyhangúlag. Ezekután nevezett elnök úr helyét elfoglalván, a tanácskozmányt rövid, de szívből eredt szavakkal nyitá meg, mire az értekezlet harsány éljennel válaszolt. Ezeket előrebocsájtva, következett a törvényjavaslat részletenkénti felolvasása s annak megvitatása. 1. A vasárnapi ismétlőoktatásról szóló czikk (37. §. 2.) áraljában homályosnak találtatott, miután ott az mondatik, hogy az ismétlő iskolások a községi iskolába tartoznak 15 éves korukig, s így három évig járni, a felekezetekről szó sincs, vagy talán azok nem is köteleztetnek s ha így áll, úgy az értekezlet azon óhajtását fejezi ki, hogy az ismétlést jónak látja a felekezetekre is kiterjeszteni, azon szerény hozzáadással, hogy legyen külön meghatározva, miért teljesítik ezen kötelességet, mert a foglalkozás ezzel együtt, ama csekély fizetésért nagyon is túlnyomó lenne. 2. A 79. §. értelmében kívánatosnak, sőt szükségesnek véli az értekezlet, hogy a megyei tankerületi felügyelő mellé, egy a tanítói pályán érdemekben kitűnt tanító, ki kartársai által lesz megválasztandó, alkalmaztassék. 3. A 125. §-ban, hogy a tanító az iskolai szék alatt álljon, azon szerény észrevétel tétetett, hogy az iskolai szék nagyon óhajtandónak mutatkoznék, ha azt elegendő szakképzett egyéniségekkel lehetne betölteni, — de miután legtöbb helyen azok száma hiányzik, így az nem kivihetőnek állíttatott, 4. A törvényjavaslat iránti mély háláját az értekezletnek semmi jobban nem keseríté, mint a (131. §-ban) elősorolt, s rendkívül csekélyre szabott: tanítók fizetése. — Édes magyar hazánk néptanítóit szellemi függetlenségében ez ideig egy sem ásta más leginkább alá, mint az anyagi szegénység, s ha ez most, ezen az alapon, jobb jogerőre nem vergődhetik, úgy bizonyára még soká kell várnunk azt, hogy ez óhaj teljesüljön: „Népnevelés jöjjön el a te országod!" Fölötte szükségesnek tartja tehát az értekezlet, hogy a tanítók fizetése legalább is 600 frtra határoztassék, s ennek vagy bárminemű készpénzbeli fizetésnek összegét a tanító ne az iskolai széktől, hanem egyenesen a házipénztárból nyerje. A jövő értekezlet megtartása Szabarban folyó évi október hóra határoztatott. Az értekezletet követte egy rövid, de annál magyarosabb a barátsággal fűszerezett ebéd, mely Veisz Lajos helybeli vendéglősnek mindenkor csak is becsületére válik. Ezek után a jegyzőkönyv felolvasva aláíratott, s az értekezlet bezáratott. Galambokon, augusztus 18-án 1868. Szabó Lajos Péntek György t. jegyző t. elnök