Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

II. AZ I. RATIO EDUCATIONISTÓL AZ

méretre tett szert, mint amennyire szüksége van, hogy a maga társadalmi rendjében boldog legyen. . ." — írta 1801-ben az új nádor József főherceg is.

5 Természetesen e véleményekkel szemben az ellenérveket is felsorakoztatták. Ezek: a népet befolyásolni lehet az iskola által a kormányzat célkitűzése érdekében, másrészt a termelés színvonalának emeléséhez is szükséges a gazdasági ismeretek hathatósabb és gyorsabb elterjesztése is. Ez utóbbi vélemény legfőbb motiváló ja a napóleoni háborúk következtében kibontakozó gazdasági konjunktúra volt. 1806-ban Budán kiadásra került a II. Ratio Educationis. Felségjog alapján a király adta ki, de alapvető utasítássá csak a katolikus iskolákban vált. Ez az I. Ratio Educationishoz viszonyítva több vonatkozásban visszalépést is jelentett. Például azzal, hogy a már említett közös iskolákat megszűntette és ezzel sok többfelekezetű kisközség iskolája megszűnt, mert külön-külön az egyes felekezetek képtelenek voltak tanítót tartani. Előbbrelépést jelentett azonban a tankötelezettség kimondása. A II. Ratio elrendelte, hogy ott, ahol a tankötelesek száma az ötvenet eléri, a helység köteles iskolát állítani.

6 A 6—12 éves korig tartó tankötelezettség betartására a szülőket testi fenyítés kilátásba helyezésével is próbálta rászorítani.

7 Ennek ellenére egyáltalán nem valami biztató a II. Ratio Educationist követő évek népoktatási helyzete. Alig jobb a 19. század első évtizedeiben, mint volt az I. Ratio-t követő években. 5 Idézte: Mészáros István i. m. 41. 1. 6 Hermann Egyed: 400. 1. 7 Kiss Áron: 46. 1.