Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

Kovács Lajos: Előszó

Köszöntöm az Olvasót, aki kezébe veszi Kotnyek István könyvét, a zalai népokatás történetét. Jó szívvel ajánlom, mert vallatás és vallomás egyszerre. írója makacs következetességgel vallat meg minden régi forrást: lajtsromot, vizitációt, törvényt, jegyzőkönyvet, újságot, porlepte írást hajdan volt iskolák öröméről, gondjáról, bajáról. S közben vallomást is tesz pályáról, sorsról, amelyet kései utódként maga is vállalt, s amelynek vonzása hívta elődök sorsát fürkészni. Szívem szerint való ez a vállalkozás, és példásnak érzem a mögötte felmagasió emberi és kutató tartást. Gyalogjáró szavammal ezért ösztönzöm az érdeklődést és buzdítom a követést. Úgy érzem, különös történelmi sorsfordulónak vagyunk részesei és tanúi. A szocialista művelődés és kultúra utoljára hajol le, hogy magához emelje ősei — a kétkezi emberek — életének, sorsának emlékeit, hagyományát, hogy vele együtt legyen teljes és emberi. Sokfelé nyilvánvaló ez e hazában, de aligha enynyire, mint ezen a tájon. A patakok, dombok, völgyek földje látványnak elbűvölő, s az út szinte minden kanyarulata új falu kópét ígéri. De az ipar, a közlekedés, a gazdaság, az oktatás modernizálói a megmondhatói, hogy nehéz történelmi örökség. Sokáig őrizte a szegénységet és dolgos népek hagyományait is. Ezért lett itt kulturális program a népi világ emlékeinek és értékeinek átmentése a gyorsan emelkedő, új életformába. Ezt bizonyítja az ország első falumúzeuma, a földrajzi és a személynevek felgyűjtésének országossá terebélyesedett vállalkozása. És most itt az újabb állomás is: a népoktatás zalai hagyományainak, történetének tudományos igényű feltárása. Titkon remélem, ez is egy országossá növő szándék csírája. Amit e könyv bemutat, már rég lezárt történelem: a reformáció korától az első világháború végéig húzódik íve. Kotnyek István ugyan csak a zalai népoktatásról beszél, de amit elmond, az más tájak és az ország népoktatásának történetével is rímel. Nem csak azért, mert a történelmi Zala jóval tágasabb volt, mint a mai —, magában foglalta a Balaton-felvidéket és a Muraközt is —, hanem nyomósabb ok miatt; a magyar történelem hullámverése gyűrűzött ezen a tájon is. Nem mintha nem lennének iskolatörténetének sajátosságai. A kutató erre bőséggel mutat rá, de igénye ennél nagyobb : a táj iskolatörténetében elsősorban az egyetemest, az országnyit keresi. És az embert leli meg, a pedagógust. Az elsőket, akikről hírt adnak a források: az obsitos katonát, a falusi asztalost. Iskolamesterek sorát veszi számba; akik télidőn tanítják a betűvetést szalmatetős, parányi szobákban, és ezen kívül még sok minden mások: harangozok, kántorok, jegyzők, ahogy szerződésük