Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)
IV. ELEMI NÉPOKTATÁS
fizetni a község. Sümeg és Tapolca mezőváros tanítói közösen, mint tantestület kérték fizetésük emelését. Magyar György bakónaki tanító pedig azért panaszkodott, mert rétjét rendszeresen legeltették és a helyi hatóság ennek megakadályozásában nem segítette. :! A bérrendezés különösen 1874. után váltott ki nagyobb mozgolódást a megye tanítósága körében. 1874-ben a béremelési programot a tanfelügyelőség is magáévá tette. A megye tanítósága, a járási tanítótestületek és a megyei tanítótestület nevében Nucsecz József tanfelügyelő javaslatot terjesztett a minisztériumhoz is. Ebben a korábbi 300 forintos minimummal szemben kérte ennek megemelését, a falun élő népiskolai rendes tanítók esetében 500, a városiak esetében 650 forintra, a segédtanítók minimumát pedig falun 250, városon 300 forintra. 4 A segédtanítók helyzete természetesen lényegesen rosszabb volt a rendes tanítóknál. Ez világosan kitűnik a pályázati hirdetésekből is. Amíg a rendes tanítói állások általában 200—250 forinttal kerültek meghirdetésre, addig a segédtanítói állásoknál előfordult a 60 forintos fizetés. 8 forintnyi „mellékkereset" lehetőségével (Zalaszentiván, 1870.), vagy az évi 80 forintos fizetés étkezés és szállás biztosításával (Letenye, 1870.) is. 5 így nem csodálkozhatunk azon, hogy a letenyei állásra még 1873-ban sem volt jelentkező, pedig akkor már 100 forinttal hirdették. 6 A megyei vezetés már ekkor megpróbálta ösztönözni az iskolafenntartókat a tanítói fizetések lényeges emelésére. Ennek eredményeként az 1880/8l-es VKM-Jelentés szerint a megye tanítóinak fizetés-átlaga már 434 forint, a segédtanítóké pedig 344 forint volt. Ez lényegesen jobb a szomszéd megyékénél (Vas: 389 forint a rendes. 264 a segéd; Veszprém: 372 Ft a rendes, 217 Ft a segéd; Somogyban: 387 Ft a rendes, 158 Ft a segéd). 7 A megye nagyobb odafigyelését igazolja az 1881/82-es tanévről készült tanfelügyelői jelentés is. E tanévben a tanítók átlagfizetése 445 forintra, a segédtanítóké pedig 337 forintra emelkedett. Igaz viszont az is, hogy a jelentés a legnagyobb problémaként a megyei szépszámú 70, 120, 150 forintos állást említi. 8 Néhány példa a fizetések szóródására: A csáktornyai állami iskolában 700, a pór szombatiban 300, a szentadorjániban viszont csak 250 forint volt az évi fizetés. 9 A római katolikus iskolák közül 1881-ben Kiskomáromban a kántortanító fizetése 734 forint, az altanítóé 150 forint volt. A szomszédos Balatonmagyar ód kántortanítója, Szita Boldizsár 343, a közeli Orosztony kántortanítója pedig 294 forint fizetést kapott. 10 A béremelés a nyolcvanas évek közepétől azonban egyre ritkább lett. A tanfelügyelői jelentésekben ismételten megszaporodtak az illetménypanaszok. 1885. januárjában a Megyei Közigazgatási Bizottság ülésén a veszprémi püspök fize3 ZmL. Tanfelügyelőségi iratok. Nagyiktató. 1869—1871. 4 ZK. I. évf. 13. sz. 1874. febr. 12. 2. 1. 5 NL. III. évf. 1870. álláshirdetései alapján. 6 NL. VI. évf. 17. sz. 1873. ápr. 24. 292. 1. 7 VKM-Jelentés. 1880/81. 89. 1. 8 Zalamegye. II. évf. 13. sz. 1883. ápr. 1. 1. 1. •'VKM-Jelentés. 1879/80. 409. 1. 10 VPL. Iskolai Bevallások. 1881. a felsorolt községek bevallási lapjai.
