Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében
azok kis hányadát alkotván. — A török veszteségek egyfelől a törökök panaszkodó leveleiből, másfelől a végbeliek beszámolóiból ismeretesek. — 1637-ben a kanizsaiak Lentit megtámadván maguk is elég rosszul jártak: ,,[...] tegnap virradóra mintegy éjfél után öt órakor reánk jövének az kanizsai vitézek, lovassal és gyaloggal együtt voltak hatszázan. Reánk ütének és az hostatunkat meghágták, az kaput bevágták és az kapu elé be is jöttek. Idebenn az hol voltunk, eleget lőttünk reájok, de igen sötét volt [...] tudjuk, hogy elég sebes esett bennük, holtat is vittek el bennek, de még bizonyosan nem tudjuk mennyit. Itt az hostatban lakott két katonánk, azokat elvitték szegényeket minden dologjokkal [. •.] várták, hogy mi utánuk megyünk Szombathelynek, de mi nem mentünk utánnok, mert tudjuk elmésségüket [.. .]" 5i A kiskomáromi 1651-es ostrom idején hasonlóan súlyos veszteséggel távoztak a támadók: ,,Ezen órában gyött hirem, az török elszállott Komárom alól nagy kárával, az külső keritését elégette [. ..] az belső várat is meggyújtotta volt, de hála Istennek eloltották [,..]" 52 ,.[•..] beszélik, hogy csak kanizsaiakban többen kétszáznál vesztek el és hogy öt aga veszett volna el. Ezek pedig mind oda menet mind visszajövet vélek voltak. Az Hostatnak egyik része elégett hun az Túros uram háza vagyon, ott ugy maratak az házak, az oda alá való törökökben sokan vesztek, mert mind azokat előre hajtották. Koppányi aga is elveszett, csak Kiskomáromban az kiket az hozódban találtak halva, huszonhat fejet tettek fentőben, de még mind nem hozták ki. Hét lovat is hagytak." (A magyar veszteségek is jelentősek természetesen, de korántsem ekkorák.) 53 A magyarok sikeres akciói azok voltak, amelyek kellő előkészítés és szervezés után több vár népeinek együttműködése során keletkeztek. Érthető, hiszen e §y-egy vár a maga kis létszámával nem igen bátorkodhatott önállóan kezdeményezni. Ha mégis, az egyéni portyák, lesvetések, Kanizsára való betörések során legfeljebb egy pár rabbal, egy-egy fejjel, néhány állattal tértek haza. — A közös kezdeményezések viszont, kb. hatszáz-ezer ember gyűlvén össze (néhány vár közel teljes létszáma), komoly erőpróbát jelentettek váratlan lerohanásukkal vagy ügyes lesvetésükkel ellenfelüknek. 1648-ban az egerszegiek vezetésével szentgrótiak, kapornakiak, zalaváriak, szentgyörgyváriak, sümegiek, devecseriek lestek meg a törököket. 5 '' 1649-ben, majd 1655-ben került sor ismét jelentősebb és eredményesebb próbára. 55 Ennél jóval többször esik szó a levelekben az együttes akciók szükségességéről és célszerűségéről, de a tervek nem mindig realizálódhattak. 55 1651-ben írja Kerpacsics István: „[...] Nagyságod adna parancsolatot, az végházokban gyülekeznének össze, egy végvár alatt lennének [•..]" „[...] elhiggye Nagyságod, hogy hiába nem lennének csak két napig, mert minduntalan járnak ki csatára hol száz, hol kétszáz lovas, igen hasznos lenne, mert ők is tartanak tőlünk, az hire nagyobb volna, ha csak két vagy háromszáz lóval volnának is s ani gyaloggal ezernek mondanak [...] " 5( » Az idézett szöveg világosan tükrözi, hogy a magyarok jól ismerték ellenfelüket, és ered51 Uo. N. 20 019. 52 Uo. N. 11 381. 53 Uo. N. 25 887. 54 Uo. N. 25 748. 55 Uo. N. 25 797.; N. 26 080.; N. 26 104. 56 Uo. N. 25 934.
