Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében
kapor ónat egy kanócot bőven és mind hajdúkat Egervárul Szentgrótrul és Szentgyörgyvárábul [.. .]" и — Lentiben ugyanebben az évben kidőlt a külső palánk és fal; 1655-ben Szentgróton kidőlt a kapuköz és elfogyott a puskapor, egy évvel később pedig leégett a szentgróti hostat, úgyhogy várépítéshez kérnek gyors segítséget. 12 Egervár szintén 1655-ben „[. . .] meggyulladot és tőbül mind kiégett, csak egy karó sem maradt a belső várnak [. ..] tarackok is mind elégtek. Ember is elég égett benne f. . .]" Másnap a tudósító, Kerpacsics István egerszegi főhadnagy pontosít: ,,[...] az külső ostatja és külső kapuja, az belső kapuja és az egyik bástyája épen megmaradt. Nagy bozódban vagyon, ahoz nem jöhetni sehonnéd is. Csak éppen az kapurul jó vizes árka vagyon-" 13 — Pölöskén ugyanekkor a hadi felszereltség rendkívül hiányos: két tarackjuk van, a hírmondó is (aminek fontos szerepe volt, mert veszély esetén lövéssel értesítették egymást a várak) „elszakadozott" — egy kis tarack jó egyedül. 14 Általában tehát ezek a végek gyengék voltak, főleg a vizesárok védte őket, valamint az, hogy a csatározások nagy része — lévén viszonylagos béke időszak — portyák formájában, váron kívül zajlott, inkább a falvakat érintve súlyosan. A várak gyengeségét fokozta a rossz felszereltség, az állandó puskapor- és egyéb lőszerhiány. A hiányosságokon egymás kölcsönös segítésével igyekeztek enyhíteni, elsősorban úgy, hogy az éppen szorult helyzetben lévőt az építkezéshez szükséges munkaerővel segítették a jobban ellátott végek. 15 Természetesen ez a segítés is csak korlátozott lehetett az ismert körülmények miatt. А XVII. században már az ország más végei is elhanyagoltak, a Habsburg kormányzat nem sokat törődött a várak állapotával, a munkálatokhoz szükséges pénzösszeg előteremtésével, a katonák fizetettségével, de hogy e déli, délnyugati vidéke az országnak mennyire rossz helyzetben volt, azt a várőrségekre vonatkozó adatok szemléletesen bizonyítják. A századból származó legkorábbi, már ismert adatokat érdemes összevetni a későbbi időszakból ismertekkel- Az alábbi létszámok természetesen csak ahhoz elegendőek, hogy tendenciát mutassanak, annál is inkább, mert hézagosak: Vár 1638 16 1648 17 Lovas Gyalog Összesen Lovas Gyalog Összesen BÉR 6 20 26 — 10 10 EGERVÁR 25 50 75 20 30 50 11 Uo. N. 25 892. 12 Uo. N. 21 308.; N. 14 834.; N. 9355.; N. 46 639. 13 Uo. N. 26 096—097.; Kerpacsics István Batthyány Ádámhoz. 14 Uo. N. 48 968.; N. 48 971. 15 Uo. N. 25 915.; N. 25 958. 16 Müller, 1976. 12. 1. 17 OL. Batthyány, Missiles N. 11 350: Megjegyzendő, hogy vitatható, a számok a tényleges létszámot vagy annál valamivel kevesebbet jelentenek-e. Tudniillik a levélíró Kerpacsics István egerszegi főhadnagy, minthogy alkalmasnak találta az időt a török elleni próbára, megszámolta „[...] a végházakban az vitézlő népet kiket föl lehet küldeni [...]" Tekintettel azonban arra, hogy a másik forrás adataival — a mindkét helyen előforduló várak esetében — majdnem megegyeznek ezek a számok, így megközelítőleg a várak teljes létszámának fogadhatók el. N. 25 738.
