Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében

LENTI-ben 1652-ben 200 magyarnak kellene lennie, de ,,[...] mind lovasa gyalogja alig vagyon száz, mert lovas talán nincsen tizenöt [.. -]" 21 PÖLÖSKE: 1646-ban a létszám 60 fő (valójában 40); 1649-ben 41. 22 1651-ben pedig Eördögh István azt panaszolja, hogy miután a török tíz hajdú­jukat elhurcolta, alig maradt hetedmagával. 23 SZENTGYÖRGYVÁR: 1649-ben 35 gyalog; ZALA VÁR: 1649-ben 35 gyalog. Takáts Sándor Zalavárra vonatkozó adata (1652-ben 15 huszár, 91 hajdú, 1 tűzmester) szintén kevéssé valószínűnek látszik. 24 Mindezekből látható, hogy az 1638 és 1650 között eltelt években a török elleni védelemmel a Habsburgok nem sokat törődtek, hiszen majdnem kivétel nélkül csökkent a várak őrségének létszáma. Egyedül a szentgróti vár létszáma maradt változatlan, illetőleg az egyik adat szerint nőtt is, ezzel magyaráz­ható, hogy Szentgrót Egerszeg mellett a legtöbbször kénytelen más várak segítségére sietni. 25 — A számokat igazolják, illetőleg a hézagokat kiegészítik és pótolják a levelek szöveges részei: a pölöskeiek 1645-ben arról panaszkod­nak, hogy soha fogyatkozottabb állapotban nem voltak, még a pestis is tizedeli soraikat. 26 Ugyanekkor az alsólendvaiak is azt emlegetik, hogy kevesen vannak, a török viszont állandóan az ő várukra tör. 27 Kiskomáromról, bár az 1648-as évből hiányoznak az adatok, ismeretes, hogy a várat ért súlyos károk miatt létszáma minimálisra csökkent. 28 — 1646-ban Túrós vajda kér segítséget, mert Komárt akarják megszállni a törökök, attól kell félni, hogy elvész a vár. Mint­hogy segítség egyelőre nem érkezett, tragikus sorsukat, illetőleg jövőjüket ecsetelik azzal, hogy ,,[...] mimagunk ennek megőrzésére, s megtartására elég­telenek vagyunk [...]", év végén pedig, minthogy „[.. •] a hostatot karácsonyra virradóra felverték [...]", fogyatkozott állapotuk miatt Szentgrótról, Szent­györgyvárról és Zala várról kérnek egynéhány hajdút, 29 ami egyúttal azt is bizonyítja, hogy az említett várakban, legalábbis pillanatnyilag több katona volt, mint Komárban. Mindezekből következően Kiskomáromban 1648-ban 40 főnél több semmiesetre sem lehetett. — A kis létszámok és a gyakori török rajtaütések miatt az 1650-es években központi intézkedések válnak szükségessé a várak erődítésére. Mindenekelőtt Egerszeget és az Ausztria szempontjából fontos Lentit erősítik, úgyhogy e várak elérik — legalábbis papíron — a 450 fős elvi létszámot. Az adatok egymásmellettiségéből további következtetések is levonhatók. Jellemző például egy-egy várlétszám esetében az állandóság hiánya, vagyis az, hogy szinte évente változnak a számok. E jelenséget részint a törökök által 21 Uo. N. 25 932. = 2 Uo. N. 11 321.; N. 25 797. 23 Uo. N. 25 869. 2i Uo. N. 25 797.; Csorba, 1974. 30. 1. — Nem valószínű, hogy három év alatt több mint kétszeresére emelkedett a létszám. 25 OL. Batthyány, Missiles N. 25 859. 26 Uo. N. 11 316. 27 Uo. N. 9083. 28 Müller, 1976. 12. 1. 20 OL. Batthyány, Missiles N. 50 269.; N. 50 276.; N. 11 327.; N. 50 272.

Next

/
Oldalképek
Tartalom