Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében

MÜLLER VERONIKA: A ZALAI VÉGEK MINDENNAPI PROBLÉMAI A XVII. SZAZAD ELSŐ FELÉBEN A török uralom százötven éve alatt a török elleni védekezés szüksége állított megerősített helyeket az ország fenyegetett pontjaira. A nagy háborúk idején létfontosságú szerepű nagy várak mellett a hosszú „béke"-időszakokban rendkívül fontossá váltak az apróbb várak (tarisznyavárak, fiókvárak, őrházak). E várak jelentőségét fokozta a sajátos végvári harcmodor, a végvár támaszpont jellege, ahonnét a katonák kimentek a mezőre, lecsaptak a törökre, és ellenőrzésük alatt tartották az egész vidéket. Különösen a XVII. század első felében — amikor jelentős török háborúra nem került sor — növelte szerepüket a portyázó harcmodor állandósága. — A várrendszerben az apróbb és nagyobb várak kapcsolata szoros volt, egy-egy nagy vár felügyelete, irányítása alatt álltak a környező kisebbek. Egymásrautaltságukban a kölcsönös segítés jellemezte kapcsolatukat. Hangsúlyozottan így igaz ez a zalai és délvidéki várak esetében, mert Kanizsa eleste, 1600. évi török kézre kerülése után ezeknek a váraknak az együttesére volt szükség ahhoz, hogy Kanizsával szemben megállják a helyüket, illetőleg komoly veszélyt jelentsenek a törökök számára. A várak külön-külön funkcionáltak, de minden lényeges, akár belső, akár külső eseményről, történésről vagy állapotról gyakorta értesítették egymást, illetőleg Zalaegerszeget, amely közöttük a vezetőszerepet töltötte be. — A kapcsolattartás leggyakrabban levélváltás formájában történt, de a személyes érintkezés is előfordult. Gyakori módja volt az üzenet közvetítésnek, hogy a Kanizsa körüli végek főkapitányát értesítették a helyzetről, egyúttal kérve, hogy az érdekelt várat a főkapitány sürgősen tájékoztassa a várható fenyegető veszélyről. Ennek az eljárásnak azonban előnyei mellett hátrányos, a török elleni akciót lassító vagy megtiltó következményei is voltak. A zalai végvárak helyzete, állapota, problémáik egymáshoz nagyon hasonlóak voltak. Ugyanazok a megoldásra váró kérdések jelentkeztek náluk és hasonló eredmények, legfeljebb más-más időszakokban. A várakban élő katonák életmódja, szokásai is hasonlóak, szinte azonosak voltak. A különbségek, amelyek meghatározó jelleggel bírtak ugyan, de alapjában véve csak mennyiségi különbségek, a várőrség létszámában, a vár pozíciójában — és ezekből következően — a török elleni sikerekben, illetőleg a töröktől elszenvedett károkban jelentkeztek. Az 1600-as évek elején éppen Kanizsa eleste miatt vált sürgetővé a Rábán