Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Vándor László: Szentgrót vára. (Kutatások a zalaszentgróti volt Batthyány-kastély területén
barokk szennyvízcsatornára bukkantunk, amely déli irányba halad, és mintegy 1,5 méterrel magasabb szinten fut, mint a már ismert „alagút". A kutatás eredményei A zalaszentgróti volt Batthyány-kastély területén folyt kutatásokat eredetileg hosszabb távra terveztük. így, amikor a munkát 1974. augusztus 18-án befejeztük, még úgy gondoltam, hogy a feltárást a következő évben folytatni lehet. Az ,,E" szelvényben a munka még nem volt befejezve, és az eddigi adatok birtokában már megfogalmazódott a további kutatóárkok és szelvények helye. Elsősorban szerettem volna megvizsgálni a keleti szárny csatlakozási pontjait a kastélyépület mellett, véglegesen tisztázni az „alagút" kérdését, valamint megvizsgálni az északnyugati sarok és a nyugati főszárny alapozásának csatlakozását. A feltárás így számtalan fontos kérdést nyitva hagyott. Figyelembe véve azonban azt, hogy további régészeti kutatásra valószínűleg hosszabb ideig nem nyílik lehetőség, szükségesnek láttam az eddigi eredmények közzétételét. A feltárás csonka volta ellenére jelentős eredm%nyeket hozott. Megállapítást nyert a középkori vár és a XVIII. századi kastély szoros kapcsolata. Megállapítottam, hogy a vár keleti szárnya a XV. század második fele és a XVI. század eleje közötti időszakban épült. Ennél korábbi leletanyag az ásatási területen nem került elő, de a 3. árokban feltárt kis falszakasz, amely a pince padlószintje alatt megmaradt, jelzi, hogy a késő középkori vár ugyanazon a helyen állt, ahol a XIII. században a Tűrje nemzetség vára felépült. , Valószínűnek látszik, hogy a kastély északnyugati sarkába belefoglalt épületrész egyidős az elbontott keleti szárnnyal. A dongaboltozatos pince és a fölötte levő két földszinti helyiség falszélességei, valamint traktusszélesség megegyezik a keleti szárnnyal, a pinceboltozatok is ugyanolyan jellegűek. A mai épületszárny alá tekintő befalazott pinceablak jelzi, hogy ezen a részen az udvar felöl nem keretezte folyosó az épületet, mint a keleti szárnynál. A XVIII. század elején a várat az új körülményeknek megfelelően nagy mértékben átépítik, és csak pár évtizeddel ezután kerül sor a középkori vár részleges bontására, és a kastély kiépítésére. A kutatás adatainak összevetése után feltevésem az, hogy a XV—XVII. századi vár zárt négyszög alakú volt, délkeleti sarkán a kaputorony körüli részén volt csak szabálytalan.'' 1 Az északi szárny alapjaiban nagyon sok középkori részt őrzött meg, csupán pincerészét boltozzák újra. A főszárnyban nem lehet falkutatás nélkül biztosan középkori részt feltételezni, de az északnyugati sarok középkorinak tekinthető része bizonyítja, hogy vonala követi a vár külső falának vonalát, így valószínűvé teszi, hogy legalább alapozásban középkori részeket tartalmaz. Falszélessége alapján a déli szárny középső főfalát sejtem a vár déli külső falának (1. rajz). Remélhetően az épületnek rövidesen sorrakerülő tatarozása alakalmával lehetőség nyílik az itt felvetett kérdések tisztázására. Az 1. sz. rajz mutatja, hogy a kapuszoros északnyugat-délkelet irányú, ez tűnik ki a XVII. századi metszetről is (2. kép).
