Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Horváth László: Késő vaskori lakóház Nagykanizsán
sötétszürke, finoman iszapolt anyagú tálak peremtöredékei (I. t. 4—6.); sárgásbarna, erős korongolásnyomokat mutató tál peremtöredéke (I. t. 3.); szürkésbarna, vékonyfalú csupor felső része (7. í. 9.); grafitos-fésűs csuprok duzzadt peremtöredékei (I. t- 8., 10—12.); grafitos-fésűs csuprok oldal- és aljtöredékei (I. t. 17., II. t. 6—8.); grafitozás nélküli, fésűs edények perem-, oldal-, aljtöredékei (I. t. 13., 14— 26., II. t. 4—5.); nagyméretű grafitos edény alj töredéke, kilyukasztott részében téglalap keresztmetszetű vastöredékkel (II. t. 9.); grafitos edény alj töredéke, külső felületét fésűs dísz borítja (II. t. 10.); szürke, urna alakú edény peremtöredéke (7. t. 7.); barna, nagyobb méretű urna alakú edény válltöredéke, két helyen átfúrt (7/. t. 3.); nagyméretű, duzzadt peremű barna (17. t. 1.) és szürke (77. t. 2.) edények töredékei ; szürkésbarna orsógomb (77. t. 11.). A felsorolt leleteken kívül még több korongolt, de korhatározásra alkalmatlan edénytöredék került elő. Ezek az edénytöredékek a lakóház gödrét kitöltő föld különböző mélységű részéből kerültek felszínre úgy, hogy az edénytöredékek nagyobbik része a lakóház északi féltben volt. A csaknem teljesen ép tál (7. í. 1.) a kemencétől északnyugatra, 50 cm-re feküdt a padlószinten. Az előkerült edénytöredékek alapján a lakóházat — Hunyady Ilona korszakbeosztása szerint — a LT— С periódus közepén, esetleg a periódus második felének elején használhatták. Abszolút időben kifejezve: az i. е. III. század végén—II. század elején. A feltárt jelenségek (a lakóházat nem újították fel, a padlószint alig volt lejárva, a kemencét nem tapasztották újra) arra utalnak, hogy a lakóházat rövid ideig, maximum 3—4 évig használták. 1 Hazai késő vaskori kutatásunk sokszor emlegetett elmaradottsága még szembetűnőbb, ha csupán a telepek kutatását vesszük figyelembe. Általában a kutatók szívesebben tárnak fel temetőket, mivel látványosabbak és ásatástechnikailag kevésbé nehezek a telepásatásnál. 2 A késő vaskor társadalmi-gazdasági körülményeit viszont lehetetlen megrajzolni a telepek behatóbb ismerete nélkül. A későkelta, erődített, magaslati telepek kutatása már elmozdult a holtpontról, amelyet a beindult nagyobb szabású ásatások bizonyítanak (Sopron környéke, Velemszentvid, Regöly, Pécs-Jakabhegy). A nyílt telepek — általában kevés házból álló falvak, vagy csak néhány házat magukba foglaló majorszerű telepek — tervszerű kutatása még mindig várat magára. Az eddig feltárt lakóházak, esetleg kis teleprészek szinte kivétel nélkül leletmentés, vagy más korszakokat érintő ásatások „melléktermékeként" váltak ismeretessé. Ha figyelembe vesszük a magyar múzeumok ötéves tervét, akkor sajnos jelentős előre•A Keszthely környéki cigányok hasonló anyagból és hasonló módon épített házai 3—4 év után felújításra szorulnak. (A szerző anyaggyűjtése a cigányok építkezéséről.) 2 Jerem Erzsébet, Vaskori kutatások a Dél-Dunántúlon. SMMK 2/1975. 273.
