Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Lötz Gyula: A Kis-Balaton múltja és jövője
LÖTZ GYULA: A KIS-BALATON MÜLT.TA ÉS JÖVŐJE Sok szó esik manapság — sajtóban, rádióban, televízióban — a Kis-Balatonról, arról, hogy a Kis-Balatont „helyre kell állítani." E sorok írója —, főleg a Zala megyei Levéltár kéziratos térképanyagára támaszkodva — be szeretné mutatni a ma Kis-Balatonnak nevezett térség múltját, természeti képének változásait, ennek hatásait a közvetlen és a távolabbi környezetre. Mint a KisBalaton helyreállításának tervezője, illusztrálni kívánja azt is, hogyan nyújthat segítséget a levéltári kutatás, a történeti adatok felhasználása, korunk konkrét vízépítési és környezetvédelmi feladatainak megoldásához. Nem lesz talán érdektelen arra sem kitérni —, ha vázlatosan is —, milyen elképzelések vannak arra vonatkozóan, hogy a Kis-Balaton mocsárvilágának megszüntetése folytán előállott káros környezeti változásokat milyen módon lehetne vízgazdálkodási-környezetvédelmi jellegű műszaki beavatkozással kompenzálni? A mai szóhasználat szei'int — tágabb értelemben — Kis-Balatonnak a Fenékpuszta és Balatonhídvég között a Zala mindkét partján elterülő nádassásos, mocsaras térséget nevezzük, amelynek jó részét a méltán híres természetvédelmi terület foglalja el. De vajon mindig így volt-e? Erre a kérdésre nemmel kell felelnünk. Bár a Kis-Balaton térségéről térképi adatok csak a XVIII. század közepétől vannak, (a korábbi térképek méretaránya olyan kicsi, hogy megbízható adatok a tárgyra vonatkozóan nem olvashatók le róluk), írásos forrásokból tudjuk —, és ezt a XVIII. század közepe után készült térképek is bizonyítják —, hogy a XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Balaton és a Kis-Balaton között. Bél Mátyás így ír 1740 körül szerkesztett, Somogy megyéről szóló leírásában: 1 „Nam simul ad Hidvéghum Szála amnis lacui se caepit insinuate, inter conjertissima arundinete diffunditur laxius, refertque cum speciem, ac si totus eo ex amne nasceretur." (Hídvégnél ugyanis a Zala folyó egyszerre a tóba folyik be, igen sűrű nádasok között szélesebbre terül, és látszólag eltűnik, mintha a tó teljesen a folyóból eredne.) Bél tehát a Zala torkolatát Balatonhídvéghez teszi. Meg kell még jegyezzem, hogy Bél Mátyás a Balatont a Zala kiszélesedett medrének tekintette, így érthető az ,,. . . ac si totus eo ex amne nasceretur" kifejezés. 1 Bél Mátyás: Descriptio Comitatus Simeghiensis. Kézirat. Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergom, Batthyány-gyűjtemény, Cat. X. Tit. I. ddd (55).
