Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Simonne Tigelmann Ilona: Zalaegerszeg önkormányzata a reformkorban

részben talán azért, mert többségük izraelita, felettük javarészt megőrzi közvetlen jurisdiction át az uradalom. A mezőváros élete és tanácsának működése egyre mozgalmasabbá válik, nem húzódik vissza egészen a maga kis területére, belső problémái közé. A város maga is megérzi, hogy a területén álló megyeházban már országos események forrongó hangulatában ütköznek meg az ellentétes érdekek, ezek a küzdelmek kihatnak az utcára is, és kezdik magukkal ragadni az elmaradt, álmos kisvárost is. Rövidítések jegyzéke Csizmadia — Csizmadia Andor: Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században. Studia Iuridica, Pécs, Tankönyvkiadó. Bp., 1962.* Sebők — Sebők Samu: Adatok Zalaegerszeg történetéből. Zeg., 1902. Degré — Degré Alajcs: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. században. Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. Nagykanizsa, 1972. Jkv. — Zala megyei Levéltár, Zalaegerszeg levéltára 736. tanácsülési jegyzőkönyvek. Consc. die. — Zala megyei Levéltár, Zalaegerszeg, Conscriptiones dicales. IV. 9. b. Zeg. 737. — Zala megyei Levéltár, Zalaegerszeg város levéltára, 737. A város határában levő ingatlanok adásvételi jegyzőkönyve. 1817. jún. 26. — 1839. szept. 1. ILONA TIGELM

ANN-SIMON DIE AUTONOMIE VON ZALAEGERSZEG IN DER REFORMZEIT ( Zusa mmenfassung ) Zalaegerszeg war ein sich langsam entwickelnder Marktflecken zur selben Zeit jedoch wurden im Komitatshaus welches is ihrer Markung lag — stürmische Debatten geführt betreff der bürgerlichen Umgestaltung der staatlichen und wirtschaftlichen Ordnung. Kennzeichnend für die Langsamkeit der Entwicklung ist, dass ffrst nach 1839 die den Rat und die Vorsitzenden wählende „gewählte Gemeinde" erscheint, sie sich kaum um die Aufnahme in den Bürgerstand kümmerte, obwohl sie darauf bestand dass Niederlassungsbewilligung von der Stadt und nicht vom Gutsherrn erteilt werde. Noch im Zeitalter von Maria Theresia erhielt die Stadt im Urbarialvertrag das Recht, die Vormundangeleinheiten zu verwalten, die Zustimmung zum Kauf und Verkauf von Liegenschaften behielt sich jedoch der Gutsherr vor. Und dennoch stellt ab 1817 die Stadt eine lange Reihe der Übertragungsschreiben von Liegenschaften die sogenannten „ewigwährende Briefe" aus. Deren Konzept weist nicht darauf hin, dass diese vorerst vom Verwalter des BischofGutsherrn gesehen worden sind. Im allgemeinen redete der Bischof, ausser der Stadtrichter-Nominierung, wenig ein in das Leben der Stadt. Umso eifriger tat es