Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Benczéné Nagy Eszter: Ebert Antal hagyatékának árverezése

Az 5—10 forint közötti értékben heten vásároltak, két colonusként összeírt, egy nemes, egy házatlan-zsellér és három házas-zsellér, általában több tételben használati eszközöket. A legtöbben: 25-en 1 és 5 forint közötti értékben vettek javakat. A nemesek általában díszítő tárgyakat vásároltak, N. Perke János pl. csak képeket és tükröt vásárolt, N. Kovács György is négy képet (általában szentképek). Ebért Antal puskáját szintén nemes vette meg, Smodics István 4 forint 30 krajcárért. A másik legnépesebb vásárlócsoport az egy forint alatti értékben vevők voltak, összesen 18-an. Itt két ember kivételével mindenki egy-egy tételben vásárolt, nyilvánvalóan azt, amire leginkább szüksége volt. A vásárlók számának megoszlását mutató grafikon hasonló a mernyei uradalom területéről feldolgozott Somogy megyei leltárak vásárlóiról rajzolt görbéhez.

25 A már feldolgozott nagykanizsai hagyatéki leltárakból is hasonló kép rajzolódik ki,

20 vagyis az, hogy a legtöbben 0—5 forint között vásároltak, és legtöbben egykét tételben. Ebért Antal összes javait a házzal együtt 2705 forint 25 V2 krajcárra becsülték. Az eladott javakért — a ház kivételével — 842 forint 34 krajcárt kaptak. Ha ezt az összeget összehasonlítom a nagykanizsai iparos mesterek hagyatéki leltárainak összegével (minden esetben ház nélkül) akkor azt a következtetést vonhatom le. hogy Ebért Antal javai nagyobb értéket képviselnek, mint a nagykanizsai iparosok javai,

27 bár nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagykanizsai inventáriumok többsége 1792-ből való, és így az ott feltüntetett kevesebb összeg is minden bizonnyal többet ért. Moger József nagykanizsai pintér és Ebért Antal nagyjából egyforma javakkal rendelkeztek, míg a többi nagykanizsai iparosnak lényegesen kevesebb volt az összeírt java és azok értéke is. Összehasonlítva a fentieket a Somogy megyei Mernye községből vizsgált jobbágyhagyatéki leltárakkal, azt állapíthatjuk meg, hogy a mernyei jobbágyok egy részének javai jóval nagyobb értéket képviseltek, vagy megközelítették az egerszegi és nagykanizsai polgárok javainak értékét. Vagyis, véleményem szerint levonható ugyanaz a következtetés, amely a nagykanizsai leltárak vizsgálatánál is kiderült, hogy a mezővárosi polgár nem élt sokkal jobban, mint a jobbágyfalvak népe. Természetesen ez a megállapítás csak 2:

'Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány XIX. századi mernyei jobbágy-hagyatéki leltár vizsgálatához. Kaposvár, 1978. 87—109. o. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. 9. 26 Uő. : A nagykanizsai polgárok hagyatéki leltárainak vizsgálata a XVIII—XIX. század fordulóján. PAB—VEAB Értesítő. Dunántúl Településtörténete II. 1767—1848. 1977. 27 Név Lakhely Javainak értéke ház nélkül házzal Ebért Antal iparos Zalaegerszeg 842 Ft 34 kr 2842 Ft 34 kr Moger József iparos Nagykanizsa 727 Ft 38 kr 2987 Ft 18 kr Sóti Jakab iparos Nagykanizsa 340 Ft 53 kr 907 Ft 15 kr Benczik Katalin polgárasszony Nagykanizsa 371 Ft 13 kr 821 Ft 13 kr Vincze István jobbágy Mernye 1645 Ft 22 kr — Vajda Ferenc jobbágy Mernye 655 Ft 2 kr —