Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján

1728: 229 gazda, 88 zsellér, 90 hazátlan zsellér,

10 1743: 369 lakos és 67 zsellér,

11 > 1750: 465 gazda és 53 zsellér,

12 1770: 927 család (2335 adózó ill. 4239 lélek),

1;í 1828: 2037 adózó (6539 lélek).

14 1711-ben a megye legnépesebb helysége még Keszthely volt, 1728-ban azonban Kanizsa lélekszáma már túlhaladta.

15 Mindez természetesen az igen nagy arányú bevándorlás eredménye volt, mely azonban a földesurak változása következtében nem volt egyenlő ütemű. Példaként említem, hogy midőn Batthyány Lajos 1744. április 18-án a királynői adomány átvételére Kanizsára érkezett, így nyilatkozott a város lakosai előtt : „. . .tellyes igyekezetem az, hogy ezen Helységet és az réghi Históriákban el héresedett Mező Városunkat, mellyet néhai üdvözült Uram Atyám a Pogány ellenségtül a kereszténségnek vissza nyerte, előbbi virágiában hozzam •.. olly rendet Szabni fogok, hogy azzal nem egyéb, hanem annak kívánt gyarapodása következzék."

16 E szózat nyilván vérmes reményeket keltett a városban, s a környéken is. Ennek következtében sokan beköltöztek Kanizsára, úgyhogy a lakosság 9 év alatt 22%-kal nőtt. 1752-ben aztán — midőn az uradalom újra összeíratta a város lakosait és azok tulajdonát — megállapította, hogy a jegyzékbe foglalt 561 nagy- és kiskanizsai lakos közül 239 jogtalanul — azaz az uradalom engedélye nélkül — vásárolt, ill. használt földeket és házat.

17 A házak sorrendjében felsorolt magyar, horvát, szerb, német, morva nevű betelepülőket ezért a tekintélyes mennyiségű föld megváltására kötelezte, s velük utólag 1666 Ft 59 dénárt fizettetett.

18 A fentiekből is látható, hogy a szabad királyi város státusának elnyeréséért konok következetességgel küzdő Kanizsának

19 a XVIII. sz. derekán nagy vonzereje volt, s a betelepülők szívesen vásároltak itt ingatlant annak reményében, hogy az saját tulajdonukká válik. Ilyen állapotok közepette nyilvánvaló, hogy a bevándorlók zöme nem tartotta szükségesnek a város polgárai sorába való felvételét. Ez csak költséget 10 TGYM Okm. 72. 159. 1. Kanizsa 1728. júl. 26. Aestimatio oppidi Canisa. . . 11 OL Batth. P. 1322/100 Fol. 147—155. 1743. 12

ZML Conscr. univ. 0. 1750. 52—63. 1. 1:I

ZML Conscr. univ. 1770. Ö. 46/84. 49—70. 1. 14 ZML 1828. évi orsz. összeírás. Az adózók számát a készülő Zala megyei helytörténeti lexikon számára ki jegyzett anyagból vettem át. A lélekszámot a ZML 1828. évi Nem nemes népesség összeírása katonai célra — c. összeírásból vettem. Megjegyzem, hogy Ludovicus Nagynál Kanizsa 5897 fős népességgel szerepel. 15 Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai, Veszprém 1964. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei (Szerk.: Éri István) 259—270 1. 10 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 13. No. 27/3. Kanisa, 1744. 17 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 13. No. 32/2. Kanisa, 1752. 18 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 13. No. 321/1. Kanisa, 1753. 19 Degré Alajos: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. sz.-ban és Simonffy Emil: Nagykanizsa utolsó pere a földesurasággal. A Thúry György Múzeum Jubileumi Emlékkönyve (Szerk.: Kerecsényi Edit) 1972. 103—120. 121—142. 1.