Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
Dobronak és Alsólendva szerepe a lendvavidéki etnikai csoport kialakulásában
A kereskedelem mindenkor összefüggésben van a piaccal és a (kis)iparral, egyben jelzi az adott település fejlettségi (urbanizációs) szintjét. 1613 A helyi piac és vásárok szerepét a kézműiparnál tárgyalom. A kereskedelemnél sokkal részletesebb adataink vannak Alsólendva híres, és szintén a középkorra visszanyúló kisiparáról. 1389-ben az összeírtak foglalkozását is feltűntetik. A fele Lendva 29 adózó családja közül — a kifejezetten a főúri udvartartás számára dolgozókon (szakács, pecér, stb.) kívül — 8 iparos foglalkozásút írtak össze, nevezetesen 3 szabót, két vargát, és egy-egy takácsot, bognárt, ötvöst. Az iparosok aránya (24— 27%) tehát nagyon magas volt itt a XIV. század végén. 162 ami kapcsolatban áll az uradalmi központ erőteljes fejlődésével és a város nemrég kapott vásárjogával is. Ezután csak jó három évszázaddal később, 1703-tól vannak ismét kisipari adataink. 1703-ban Alsólendván 20 — nem részletezett — iparost tűntetnek fel. Ebből arra következtethetünk, hogy Alsólendván a kisipar egyrészt csak keveset fejlődött 1389 után, másrészt arra is, hogy az a törökkorban sem szűnt meg. Az első, iparáganként részletezett újkori összeírásunk 1750-ben készült. Ekkor 24 kisiparos (alig több, mint 1703-ban!) volt Alsólendván. Legtöbben csizmadiák (7), szabók és vargák (4—4) voltak, a többi (1—2) mesterember hétféle iparág (bábos, asztalos, stb.) között oszlott meg. 16;í . A kisipar nagy helyi fejlődésére 1750—1770 között került sor. Ekkor megkétszereződött az iparosok száma: 1770-ben 47 iparost sorolnak fel. Közülük 10 a csizmadia, 6—6 a szabó és a csapó (utóbbiakat később nem említik), 4 a süveges (kalapos), 3—3 a szűcs és a varga, a többi — mesterségenként 1—2 fő — pedig tíz féle iparág között szóródik (á 2 takács és asztalos, á 1 fazekas, bábos, festő, stb.). Az iparosok száma 1770 után is emelkedik. 1836-ban a legmagasabb (66 fő), amikortól csökken, majd a 40-es években ismét emelkedik. 1799-ben 55 iparos van. 1770-hez viszonyítva a feltűnő a szabók (8), takácsok (4), és főleg a szűcsök (7) számának a növekedése, illetve a vargák és a süvegesek csökkenése (1—1 fő). Új iparágak jelennek meg, mint a szűrszabók (3), szíjártók, tímárok, esztergályosok, stb. (2—2, 1786-ban még 0—1 fő) — 1824-ben erősen kiugrik a csizmadiák (17), a szűcsök (9), a szűrszabók (5), a bognárok (4) és a pintérek (3) száma, kissé nő a takácsoké (5), csökken a szabóké (6), stb. — Ehhez viszonyítva 1847-ben növekszik a vargák (4), az asztalosok (3), a szíjártók, bábosok (2—2), stagnál a szabók és szűrszabók, csökken a csizmadiák (12), a szűcsök (4), "a Alsólendva kereskedelmi jelentőségét jól tükrözi az itteni zsidók {kereskedők, részben iparosok is) magas száma. Míg 1830 körül a közeli mezővárosokban, Lentiben és Dobronakon számuk csupán 9—10 fő, így a népesség másfél %-át sem éri el, addig Lendván 62 fő, vagyis a lakosság 7%-a zsidó vallású. — Fényes 1836., 519. '-A XVIII—XIX. században még inkább. (Ekkor Dobronakon és Hetesben is.) Szűcs 1955. 49 k., 110. és Eperjessy 1967, 71. egyaránt kb. jó 20° ()-ra teszik tárgyalt korukban a nagyobb városokban és a fejlett mezővárosokban élt kézművesek arányát. (V. ö. 152. sz. jegyzet!) Mindketten írnak a városok, mint ipari centrumok vonzásáról, a piaci körzetekről is. a A város céhéletéről adataim nincsenek.
