Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
A Lendvavidék fogalma, kiterjedése
zök. Azért hibás, ha ez e vidékről közölt népnyelvi adatok Hetes név alatt jelennek meg." 138 Bellosics tehát helyteleníti a szűkebb körű Hetes tájnév kiterjesztését a nagyobb lendvavidéki etnikai egységre. Település felsorolása bővebb a pacsa elterjedését részletező közlésénél. Itt ugyan nem szerepel Lenti, viszont említi Alsólendvát. Göntérházát, Kapcát és Hoticát. Dobronakot a hetési és az átmeneti falvak között egyaránt megemlíti. Ha a tárgyalt sajátosságok elterjedési területét vizsgáljuk, úgy Bellosics területi elhatárolását alapvetően jónak fogadhatjuk el. Pontosítás, kisebb korrigálás csupán néhány esetben szükséges. így Hoticánál, mely szlovén falu, így semmiképpen nem sorolható a lendvavidéki magyar etnikai csoporthoz. 139 Dobronak kétféle említése érthető, mivel e fejlettebb településnél — gyűjtött adataim szerint— a sajátos „hetési" viselet korábban megszűnt, polgárosult, mint a környező hetési falvakban. Ennek ellenére Dobronak inkább a nagy egységhez, mintsem az átmeneti falvakhoz sorolható. Alsólendván kevésbé élt a hetési nyelvjárás, és egyáltalán nem a viselet. Ennek ellenére egyetértek Bellosiccsal, hogy .,H.etés"-hez vette, ugyanis — a későbbiekből jól kitűnően — e központi felvésű egykori mezőváros elválaszthatatlan a Lendvavidék etnikai alakulásától. — Rédicset Bellosics átmeneti falunak jelzi. Ha élt is itt (és Lentiben) 1859 előtt a pacsaviselet, mégsem vesszük ezt a falut a Lendvavidékhez, két okból sem. Vizsgálatunk idején, a századfordulón már rég nem élt itt ez a viselet, másrészt pedig a község nyelvjárása nem „hetési" (nem ö-ző). — Völgyifalut ugyancsak (de csak itt) átmeneti jellegűnek veszi. Gyűjtött adataim szerint, bár az 1883ban és 1903-ban egyaránt említett helyi pacsaviseletre már nem emlékeznek, de az alsólendvai plébániához tartozó község nyelvjárása, egykori hímes szövése és a kontyos asszonyok színes viselete ugyanaz volt, mint Hetesben, tehát e falut egyértelműen a Lendvavidékhez sorolom. — Űjfalu és Pince községekben a pacsaviselet már az 1880-as években pusztult. Ma már nem is emlékeznek ra. Kontyos asszonyokra sem. Az újabb színes női viselet sem élt egyik faluban sem. Felszedett szövés mindkét faluban (távolabbi környékén is) van, de hetési jellegű törülköző csak Pincén. A nyelvjárás itt még -ö-ző, Újfaluban már nem. Mindkét falu a szentmiklósi (tehát nem az alsólendvai) plébániához tartozott. Szántó és Bellosics véleményét elfogadva, a századvégén már egyik falu sem tekinthető tipikusan lendvavidékinek, inkább átmenetinek. A Bellosicstól nem említett, területünkkel határos összes magyar faluban kutattam. Mindezek nyelvjárási és néprajzi téren sajátosan különböznek a lendvavidéki magyar falvaktól. A századforduló táján tehát 23 magyar település tekinthető a lendvavidéki magyar etnikumhoz tartozónak. Ebből 11 a hetési. (9. kép). Átmenetinek Pince 138 Bellosics é. n. 5., 9. 139 Az 1910. évi magyarországi népszámlálás. (Bp., 1912., 78., 54. sorsz. : „Murarév") szerint a 756 főnyi lakosságból csupán 20 íő volt a magyar. Lehet, hogy ezek lendvavidéki — ily nyelvjárású és viseletű — betelepülők voltak. Ha netán így is volt, ez esetben sem sorolható a falu a magyar Lendvavidékhez, mivel lakossága majdnem kizárólag szlovén volt.
